Mi magyarok miért nem vagyunk képesek erre?

# 4 bevallom, semmi fontosat. De ha van egy értelmes tüntetés, ami jó ügyért áll ki, azon mindig ott vagyok. De valahogy nálunk a tüntetések el sem indulnak, nincs mihez csatlakozni (mintha mindenki a másikra várna, hogy az majd elkezdi talán, és akkor esetleg én is megyek - sajnos ebben én sem vagyok különb másnál).

Nem kivonni akartam magam a dologból, én is ilyen kényelmes / gyáva vagyok, hogy magamtól nem kezdek el semmit. Romániában a Facebookon tízen-húszan megbeszélik, hogy kimennek, aztán három óra múlva már ezren vannak, öt óra múlva tízezren, stb.

Mi itt háborgunk az internet kényelmes homályában (én is), de nem megyünk ki. Ha négy-öt naiv ember mégis kimegy, akkor az ott fagyhat meg egyedül, nem csatlakozik hozzájuk senki, vagy félelemből, vagy pedig kényelemből. De közben igazán megalkuvók sem vagyunk, folyton háborgunk, pofázunk, hogy minden milyen xar.

Vajon miért van ez? Miért csak szóban vagyunk mindig vehemensek, de ha tenni kellene valamit, azt már nem? Nem értem magunkat (és ebből saját magamat sem akarom kivonni), miért vagyunk ilyen puhap..öcsök?

Egyébként a tüntetés megismétlődött Romániában, ezúttal másfélszer annyi emberrel az utcán: százötvenezren voltak (!), ami a rendszerváltó forradalom óta a legnagyobb számú ember, aki utcára vonult.

Hogy tudja őket ennyire lázba hozni az, ha szétlopják az országukat a politikusaik, és hogy tud minket ennyire hidegen hagyni? Ezt nem értem!

(de azért köszönöm a válaszod, egész logikus volt és sokmindent megmagyarázott)