Ti sajnáljátok a kilakoltatottakat? Mert én egyáltalán nem. Kivéve persze a mozgássérülteket, vagy betegeket.

Minden normális ember sajnálja azokat a kiszolgáltatott embereket, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül ilyen borzasztó helyzetbe kerültek.

Amúgy a kilakoltatás nagyon nem éri meg az államnak. Amikor egy család hajléktalanná válik, a szociális intézmények próbálnak segíteni nekik: hajléktalan ellátás, családok átmeneti otthona, gyerekek gondozásba vétele, stb. Az ellátás többe kerül, mint amennyi a család tartozás volt. Ezért emberségesebb, és kifizetődőbb is egy családnak segíteni, hogy megőrizhesse az otthonát, mint földönfutóvá tenni.

8-as, például a Kőbányán a Bihari utca 8/c-ben szociális bérlakások vannak. Az önkormányzat úgy döntött, lebontja az épületet, mert kell neki a telek. A rendesen fizető bérlőket is utcára teszik, nem kapnak sem cserelakást, sem pénzt. Nyilván azért laknak szociális bérlakásban, mert nincs pénzük saját lakást venni, sem albérletet fizetni.

[link]

#24-nek:

Kicsit naív vagy.

Hajléktalan ellátás? Nem tudok állami hajléktalan ellátóról, csak alapítványiakról!

Családok átmeneti otthona? Egy évig ingyen lakhatnak ott, de utána (legalábbis Pécsen) 60.000 forint/hó.

Gyerekek gondozásba vétele? Gyerektartást vonnak a szülőktől! Tudtad? Ha nem, akkor most már tudod.

Tehát mennyibe is kerül ez az államnak?

26-os: A hajléktalan ellátás önkormányzati feladat, ezt sokszor civil szervezetek felvállalják, de az önkormányzat fizeti.

Családok átmeneti otthonában a havi 60 ezer szerinted mennyiben fedezi a valós költségeket?

És a szülőktől levont gyerektartásból szerinted lehet finanszírozni az intézményi ellátást, különösen, ha a szülő is állami gondoskodásra szorul?

Természetesen nagyon sajnálom őket, mert van bennem némi empátia és jóérzés, na meg szolidaritás honfitársaimmal szemben.

Nemcsak a mozgássérülteket, betegeket, hanem az átlagembert is, családokat, kisgyerekeseket, fiatalokat, akik családalapításra vágytak, szóval mindazokat, akiknek egyetlen vágya az volt, hogy ők is juthassanak egyről a kettőre ebben a xaros országban, otthont, jövőt, biztonságot adhassanak a gyermekeiknek...

Ma Magyarországon, ha az ember nem örököl vagy nincsenek pénzes szülei, esetleg nem Orbán Ráhelnek hívják, akkor nem tud egykönnyen "a saját lábára állni", CSAK HITELBŐL!

A legtöbb ember már az egyeteme elvégzése pillanatában el van adósodva, mert akik nem bíborban születtek, valamelyik Gucci-táskás, Rolexes politikai élősködő csemetéiként, azoknak legtöbbször az egyetemhez is diákhitel kell.

Ha Magyarországon egy fiatal pár nem vesz fel kölcsönt, akkor vagy albérletekben kell leélje az egész életét, vagy ha gyűjtögetni próbál, legfennebb akkor alapíthatna családot, amikor már biológiailag lehetetlen (kevés hatvan éves nő esik teherbe).

Ha albérletben élsz, maga az albérlet viszi el az összes pénzed, így garantált, hogy soha nem is lesz családod. Ha a szüleid nyakán lógsz... hát az nem épp a családalapítás ideális receptje.

Nézz már szét, kérdező, hány fiatal él 30 éves kora körül is a szüleivel, vénlányként vagy agglegényként.

Nem mindenkinek hullnak EU-pályázatból vagyonok az ölébe, aki nem a miniszterelnök veje, tudod...

A legtöbb ember vállalkozni vagy pályázni sem tud, mert eleve az önrész sincs meg, amivel megtehetné, ha meg hitelt vesz fel rá, akkor így járhat, mint a devizakárosultak.

Mit kellett volna tenniük? Egész életükben éljenek a kiváltságosok rabszolgáiként, kisebb vagyonokért bérelt átmeneti szállásokon, nincstelenül és kiszolgáltatottan?

A devizahiteleseknek nem volt sok választásuk. Az ember minden korban élni akar, otthont, családot akar, nem gazdagságot, mint a társadalom testén élősködő milliárdosok, csak egy lakást, autót, minimális otthon-érzést, amit örökül hagyhatnak a gyermekeiknek.

Ez volt a bűnük. Meg az, hogy véletlenül egy válság idején lettek fiatalok, amikor a bankok alig kínáltak forint alapú hiteleket (nagyon kevés ilyen hitel volt), és benyalták a mesét, hogy nekik is lehet normális életük.

Hát nem lehet... Magyarországon egy átlagemberként azért vagy, hogy rabszolga legyél a hazádban és egy életen át tartozz, egyetemista korodtól kezdve, aztán éld le az életed mások lakásaiban, mások feltételei szerint, dolgozz mint a barom és fizess egy vagyonnal felérő adót, amelyet a rabszolgatartóid szépen lefölöznek, saját lábukra állítják belőle a gyerekeiket, betolják a Nemzeti Bank alapítványaiba, ahol "elveszti közpénz jellegét", külföldre menekítik Off-Shore Számlákra, hogy még leadózni se kelljen (adózni ugyanis a rabszolgákat tartják, majd hülyék lesznek ők is!), meg helikopterezgetnek, vadászgatnak, rolexórákat és Gucci-táskákat, fél milliós öltönyöket vásárolnak, értelmetlen népszavazásokra, stadionokra, kisvasútra költik...

Azt a pénzt, amit azoktól szedtek be adó formájában, akik hitelt kell felvegyenek, ha egyről a kettőre jutnak, és akik egyetlen, ellopott közpénzből vásárolt Gucci-táska vagy helikoptertúra árából már lehet, hogy törleszteni tudnának valamit, legalább annyit, hogy ne az utcán kössenek ki!

Az idióta népszavazásra eltapsolt 18 milliárdból tudod, hány devizahitelest lehetett volna megmenteni???????

Teljesen fölösleges pénzkidobás volt, mert érvénytelen lett az egész, de úgy is megszavazták a parlamentben.

Hát könyörgöm, ennyi erővel nem lehetett volna népszavazás nélkül is megszavazni, ahogy több ellenzéki párt javasolta????? Teljesen ingyen, semmi pénzből UGYANEZ lett volna a végeredmény, egy parlamenti szavazás.

Az érvénytelen népszavazásra eltapsolt pénzedet te szívesebben láttad plakátokba és nemzeti konzultációkba "befektetve", mint hogy egy embertársad, polgártársad megsegítésére fordítsák?!

Amikor hitelt veszel fel, elfogadod, hogy a tartozásod kamatozik. Elfogadod, hogy az összegnek minimum a dupláját adod vissza, hosszú évek alatt, aki kölcsön adta neked, iszonyatosan jól jár. De belemész, mert nincs választásod, és örülsz, mint majom a farkának, hogy legalább lett egy lakásod.

A devizahitelesek nem az adósság megadása alól akartak kibújni, mégcsak nem is azalól, hogy a dupláját adják vissza, fizetve a kamatokat.

De a három-négy-ötszöröség vagy a tízszeresét már nem tudják visszaadni, ha a fejük tetejére állnak, akkor sem.

Sajnos a bankok és ez a mostani kormány a magyar társadalom önzését használják ki ellenük, azt, hogy nincs igazán közfelháborodás és nem állnak melléjük az emberek - mert a magyarok nem szolidárisak egymással, nem egy összetartó nemzet. Sokan még kárörvendenek is, ha a másik az utcára kerül ("úgy kellett neki", minek akarta kidugni a fejét a xarból?!)...

Ez végtelenül szomorú... :-(

Egyébként én sokáig egy devizahiteles házaspár lakásában éltem, és rég volt velem olyan korrekt valaki, mint ők.

Sírhat vagy háboroghat a kormány és csámcsoghatnak rajtuk röfögve a fideszesek, hogy jaaaaj, hát miért megy külföldre a magyar ember, miért húznak el a fiatalok, miért nincs elég gyerek, de csak magukra vethetnek!

Ez egy fiatal házaspár, akik felvettek egy hitelt, mert lakást akartak és gyerekeket! Nyögték, ameddig bírták, de egy idő után rádöbbentek, hogy vagy az utcán kötnek ki ők is, vagy elmennek nyugatra, hogy törleszteni tudjanak.

Azóta kint élnek, évek óta, a lakásukat nagyon baráti áron adták ki, mert azt mondták, nem velem akarják kifizettetni az adósságukat, mostmár hál'istennek nem szorulnak rá.

Évekig dédelgették magukban, hogy egyszer talán hazajönnek, de közben megszületett egy gyerek, az már ott végezte az óvodát, ott iskolás, ott vannak a barátai, stb.

Végül belátták, hogy értelmetlen álmot dédelgetnek, és ebből már nem lesz hazatelepülés. Ők is megszokták, megszerették egy normális országban, ahol tisztességes munkával egyről a kettőre lehet jutni, a gyermekeiknek már ott vannak barátaik, iskolai közösségük, életük...

Szóltak, hogy szívesen eladnák nekem a lakást, ha érdekel, de ha nem, hirdetni fogják, mert az már sosem lesz az ő családi fészkük, ahogy kinéz a dolog.

Nem kértek sokat érte, főleg hogy vadonatúj építésű, szép lakás, de természetesen nekem sem volt rá pénzem, hiszen ugyanolyan rabszolga vagyok, mint ők voltak, amikor beképzelték maguknak, hogy lehet nekik is saját, boldog életük Magyarországon.

Mondtam is nekik, hogy az ő keserű példájukból tanulva én inkább nem veszek fel hitelt, hogy megvehessem tőlük, inkább költözöm, és élek albérletben, ameddig bírom cérnával.

Aztán majd elmegyek utánuk és a magyar fiatalok százezrei után én is külföldre, hogy összeszedjek valami pénzt, amiből majd megengedhetem magamnak, hogy letelepedhessek a saját hazámban.

De előre tudom: mindig ott a lehetősége, hogy sosem térünk vissza, és ahogy a dolgok haladnak itt, nem is lesz gyomrunk, gusztusunk. Sosem akartunk elmenni, de most úgy látjuk a párommal, hogy nincs más kiút...

Úgyhogy innen is gratulálunk a magyar kormánynak az elvándorlás és a demográfiai csőd ellen folytatott áldozatos küzdelmükhöz, de jobb ha tudják, hogy ha csak külföldön lehet annyi pénzt összeszedni, amivel otthont teremthet és családot alapíthat egy fiatal, vagy amiből visszaadhatja az itthoni hitelét, anélkül, hogy hajléktalanná váljon, akkor bizony a fiatalok el is fognak menni, szép sorjában.

Úgyhogy célszerű már most elkezdjék adagolni a saját lábukon álló csemetéiknek, hogy sajnos az ő vállukon marad a felelősség, hogy teleszüljék az országot, megállítsák a népességfogyást és fenttartsák az intézményrendszert.

De ami még rosszabb, és igazán rettenetes változást fog az életükben előidézni: sajnos kénytelenek lesznek adózni, ha kórházat, iskolát, óvodás, közütakat, stb. akarnak, mert mi balekok, már nem leszünk itt, hogy helyettük és nekik perkáljunk.

Valószínű hidegzuhanyként éri majd őket, de ez van, jobb ha most tudják meg: hamarosan nem lesz merre-hova, vissza kell csorgatni valamit a kajmán-szigeteki off-shore számláról a magyar államháztartásba, mert mi nem fogjuk a végtelenségig rabszolgamunkával és adóval tömni a zsebüket. Ha nem vigyáznak, a végén még dolgozni kell nekik is!