Támogatnál egy olyan törvényt, hogy tilos legyen az istenkáromlás, illetve mások rábeszélése az ateizmusra?

@20: Bár valóban igaz, amit írsz, nem biztos, hogy valaminek az elvesztése feltétlen nagy gond.

Például ha valaki Napóleonnak képzeli magát, annál könnyen lehet, hogy sok szempontból előrelépés, ha elveszíti ezt a tévképzetét. Persze, ha Napóleonként sokkal boldogabb volt, akkor nehéz kérdés ez... Megéri-e vajon egy kellemes, jól eső tévképzetből a kellemetlen, rögös valóságba huppanni?

Aztán van, akinek a valóság nem annyira fájdalmas, és simán jól tudja magát érezni benne. Ott nem kérdés, hogy a téveszmék hátrahagyása csak pozitív dolog.

Nem az ateizmusra akarnak rábeszélni,hanem arra,hogy higgyél egy olyan dologban,amire semmilyen tudományos bizonyíték nincs.

Ha én azt mondom,hogy szellemeket látok,akkor elvisznek a diliházba,de ha istennel beszélgetek,akkor nem.

Hogy is van ez?

"Hitet téríteni olyan, mint valakinek ajándékot adni. Ateizmusra rábeszélni, olyan, mint lopni tőle."

Az ajándékot pedig nem kötelező elfogadni.

Ha holnap az udvaromra hozol 6 mázsa szemetet,mert te nekem szeretnéd ajándékozni,akkor nekem jogomban áll nem elfogadni,nem?

'A törvényem azt tiltaná, hogy egy ateista egy hívőből egy másik ateistát csináljon.'

Mivel az egyén lelkiismeretére bízom a vallását, nálam biztos nem fog felmerülni az a kísértés, hogy bárkit, bármikor áttérítsek :)

26# Jól mondod.

Másfelől, akkor téríteni se lehessen. Vagy mindkét fél csinálhassa, vagy egyik se.

Amúgy én még soha nem láttam ateitákat 'téríten', ellenben naponta többször látom, hogy keresztények, Jehova Tanui ezt csinálják. Kifejezetten bosszantó jelenség.