1990-ben mikor megszűnt a kommunizmus miért nem indítottunk háborút a trianonban elvett területekért?

"Manapság már sok a vegyes házasság, igy nincs értelme."

Erről hirtelen katolikus nagyanyám és református nagyapám jutott eszembe, ahol a két család ennyi különbséget sem volt képes megemészteni, a pap meg összeadni nem volt hajlandó őket, hogy "miért nem találtál magadhozvalót" ez van, ilyen kirekesztő a magyar mentalitás, aki akar mindig fog találni valamit hogy lelke gyűlölködhetnékjét kitöltse. Ezen kéne túllépni.

21 !

Inkább az a probléma, hogy a 19 félék minimális szellemi és érzemi háttérrel mondanak ítéletet.

Én inkább a Hegedűs Istvánokkal foglalkoznék mintsem a bámult nagy nyugat sajtójával meg a nagy globális fényes, modern belül pedig rideg üres világgal.

A kérdés megvitatásánál mindig kontextusában kell vizsgálni mindent. Történelmi és jelenlegi értelemben is.

Azok, akiket ez a téma foglalkoztat, 1-2-3 dolog miatt agyalhatnak rajta.

1. területi veszteség

2. nemzeti megalázottság

3. emberi tragédiák, az anyaországon kívül rekedt emberek idegen országoknál kisebbségben élnek, vagyis (jó esetben) együttérzés. Rossz esetben mártírgyártás, ami kapcsán az előző kettőt megalapozhatják.

1. A területi veszteséggel kapcsolatosan (és úgy általánosságban) félreértés ne essék, én is igazságtalannak tartom a trianoni és párizsi egyezményt, de csak részben. A többségében magyarok által lakott területeket valóban Magyarországnál kellett volna hagyni, ha igazságosak akartak volna lenni, de a legtöbb helyen nem magyarok voltak nagy többségben. És akkoriban mi magyarok sem bántunk kesztyűs kézzel a kisebbségekkel. Nem is csoda, hogy szabadulni akartak tőlünk.

Egyfelől nem nagyon emlékszem arra, hogy nagyon felajánlottak volna nekünk bármilyen területet is, pedig akkoriban is érdekelt a politika. Kik? Milyen feltételek mellett? Románia csak úgy ajándékba lemondott volna Erdélyről, az aranybányákról stb.?! Nehezen hihehető! És a többi környező országot hadd ne soroljam! Annyi történt, hogy általánosságban nyilatkoztunk arról, hogy nincs területi követelésünk a múlttal kapcsolatosan. Ha ezt nem tesszük meg, akkor sincs semmi következménye, csak a külpolitikai viszonyunk romlott volna meg a szomszédos országokkal, és az EU tagságunk teljesen kizárt lett volna, ami gazdasági szempontból létfontosságú volt a számunkra. Arról nem is beszélve, hogy a szomszédos országok szélsőjobbosai miként bántak volna a magyar kisebbségű emberekkel. Nem egy nagy kérdés volt, csak kb. annyit akartak tudni, hogy ugye, nem akarunk háborút, mert volt már elég, és az új magyar politikai rendszert nem ismerték eléggé.

2. A magyar büszkeség... nos tárgyilagosnak kell lenni, mindig a rossz oldalra álltunk, önmagunkkal is folyton meghasonlunk, acsarkodunk... Nem ezen a dolgon múlik a belső békénk, ez csak illúzió.

3. A külhoni magyarok sorsa igazán tragikus, bár ez főleg annak az egy-két-három generációnak volt az, akik az elszakadást megélték. A téma pikantériája, hogy pont a rendszerváltás után csökkent ennek a jelentősége: kevésbé üldözték a magyarokat, mint korábban, aki akart és tudott, az jöhetett volna ide lakni, menedékkérelmét sem hiszem, hogy elutasították volna, bár ez már nem biztos.

Arra is kell gondolni, hogy Magyarország gazdasági helyzete nagyon gyenge volt, politikailag meg igencsak kiforratlanok voltunk. (Nem mintha most nagy ászok lennénk, de sokkal többet reméltünk, és akkor sokkal nagyobb volt a kilátástalanság.)

Ha egy rakat olyan települést átveszünk, ahol számunkra elképzelhetetlen szar körülmények vannak, (minden empátiám a magyaroké) rosszabbak mint nálunk a legrosszabbak, akkor olyan terhet vettünk volna a nyakunkba, amibe gazdaságilag az egész ország beleroppan. A nyugdíjválság egy pillanat alatt tönkre vágott volna minket, az egészségügyi ellátásról nem is beszélve: joggal követelhették volna, hogy olyan eü ellátást kapjanak, olyan szintű kórházak, stb. legyenek náluk, mint az országos átlag, de miből finanszíroztuk volna? Az infrastruktúráról nem is beszélve (sok helyen víz, csatorna, villany) Románia és a többi nem adta volna csak úgy a gyárait, erőműveit a településekkel együtt, nem ennyire jó fejek, amúgy is szart sem értek. Amikor az államgazdaság kiváltásáról volt szó, nagyon kényes téma volt ez az egész. Emlékszem még "félkatonai szervezetnek" nevezték az energia, csatornázási, vízellátási ipart, és nagy tanakodás volt, hogy ezeket is privatizálják-e vagy sem. Ha privatizálták volna, ökrök lettek volna egyszerűbb, ha ezt meg sem csinálják, de hát ki a fene hozott volna létre egy veszteséges ipart ezen a környéken, de ha nem is veszteséges, a privatizáció más ágazataiban sokkal többet kaszálhattak a pénzükön, szóval nem voltak érdekeltek.

Akárhogy is: nem voltunk, és most sem vagyunk felkészülve arra, hogy ha csak úgy egyik napról a másikra hozzánk vágnák a magyarlakta határon túli területeket, akkor gazdaságilag jól kezeljük.

Arról nem is beszélve, hogy a jelenkorban sokkal vegyesebb lett a népesség nemzetiségi összetétele, sok dolog változott. Egy új határvonal meghúzásánál másoknak kell elszenvedniük azt, amit a mi népünknek is. Nyilván van aki örült volna ennek, de olyan is, aki nem. Ha nem egyik napról a másikra történik, egy hatalmas népvándorlás történt volna az adott területekre.

És itt tessék zsegílyezni, bár pl. román nyelven nem tudom, hogy mondják.

Ha belegondolok, nálunk is hatalmasat ugrott akkor a munkanélküliség, hiszen korábban mesterségesen 100%-os foglalkoztatást racionalizálták, a csatolt területeken rosszabb lett volna a helyzet, mint nálunk a legrosszabbakon, azokat felzárkóztatni lehetetlenség.

Tudomásul kell venni, hogy a szeretet bizony felelősséggel is jár, nem csak frázispufogtatással!

És a hazaszeretet éppen úgy, mint a testvéri szeretet. Bár az is érdekes, hogy mennyivel jobban szeretnek sokan olyan embereket, akiket még nem is láttak, csak általánosítanak, mint rengeteg határon belüli magyart, ott már megy a megosztottság, gyűlölség, acsarkodás, előítélet. Holott valójában itt is ott is különböző emberek vannak, vannak jók is, rosszak is. És sok kinti bűnözőnek rohadtul jól jönne egy ilyen helyzet.

Kíváncsi vagyok hogy azok az egyesületek, pártok, stb. akik ilyen illúziót, álmodozásokat, álmokat erősítenek az állampolgárokban, készítettek-e ezekről a dolgokról objektív hatástanulmányt, kivitelezési tervet, vagy csak úgy beszélnek a vakvilágba!

Én nagyon is úgy gondolom, hogy nem helyes elengedni a külhoni magyarok kezét, de kihasználni sem szabad őket. Nem szabad a fejük felett dönteni az érdekükben, és rájuk hivatkozva önös politikai érdekeket hajszolni.

Úgy vélem, hogy az lett volna a leghelyesebb, ha létrehoznak egy olyan állampolgársági formát, ami nem jogosít magyarországi szavazásra, viszont helyi népképviseletre igen, és azok döntenek a Magyarországtól rendszeresen kapott GDP valahány százalékáról. Lehet, hogy nem stadionokat építenének milliárdokért, lehet, hogy nem a kormányközeli párt kinti szervezete kapná a támogatás nagy részét... Lehet, hogy ők tudják, hogy mire van szükségük, lehet, hogy nem haragudnának rájuk sokan, hogy más faszával verik a csalánt, mert nem viselik a terheket, csak a pozitívumokat, bár abból a forrásból az is mehetne jobban.