Miért csodálkoznak, hogy a magyarok nem igénylik a demokráciát?

1. Kik csodálkoznak?

2. Ki mondta, hogy nem igénylik?

Nem szoktunk hozzá a demokráciához. A nyugat-európai "nagy" demokráciák évtizedek, évszázadok alatt alakultak olyanná, hogy akár már működni is képesek. Mindegyiknél hasonló a sztori: volt egy olyan középréteg, aminek vagyona és igényei voltak, hiszen kiemelkedtek a nincstelen jobbágyok közül, hatalma viszont nem, mert nem nemesnek született. Így hát különböző sikerességgel megdöntötték a királyságokat, eljött a demokrácia kora és sok-sok idővel később ez az új berendezkedés működőképessé csiszolódott.

Itthon ilyesmiről nem nagyon van szó. A dualista "boldog békeidők" tehetősebb kisiparosait és értelmiségijeit több lépcsőben sikerült tönkretenni. Vagy az I. világháborúban mentek tönkre, vagy a Tanácsköztársaságban, vagy a Horthy-rendszer gyepálta őket, ha legitimisták maradtak. A Horthy-rendszerben felemelkedetteket legkésőbb a kommunista hatalomátvétel döngölte a földbe, mikor államosították a kisüzemüket, őket magukat pedig a (mikor milyen) szövetkezetbe száműzték. A Kádár-rendszerben kinyihelőzött maszekok és diplomások sorai között pedig a rendszerváltás vágott rendet, idejétmúltnak bizonyultak vagy épp sikeresen pofára estek a piacgazdaságban.

Egy évszázad alatt többször is sikerült megnyesni azt a réteget, ami elindíthatna egy demokratikus átalakulást. Az állam pénzén hízó csókosoknak nem kell a demokrácia, nekik egyeduralomban is jut konc bőven, a földönfutóknak meg minden mindegy, csak legyen néha egy kis állami osztogatás, amiből megélnek. Aki pedig a segílyke-közmunka-gyári meló háromszögön kívüli, értelmesebb célt keres magának, az nem találja itthon a helyét.

A kormányoknak pedig ez nagyon jó. Egy kis zsíros konc a nagyoknak, hogy ne veszítsék el a szükséges támogatást, négyévente némi alamizsna a szegényeknek, hogy tudják, hová kell húzni az X-et és kész is az illiberális demokrácia.