Valaki röviden leírná, hogy mit vall a szocialista, kapitalista, kommunista, konzervatív, liberális, keresztény demokraták?

szocialista: a kommunizmust akarja megvalósítani a teljes egyenlőséget. A szovjetúnióban és csatlós államaiban volt ez a rendszer, a kommunizmust nem tudták megvalósítani az emberek önzősége miatt.

kapitalista: szerintem ez a legrosszabb gazdasági berendezkedés, itt csak az halad előre aki vagy borzasztóan okos, vagy protekciója van. A bankok és a tőkések itt az urak, a kevés gazdag uralkodik a szegény többség felett.

kommunista: a legnemesebb eszme a békét és a teljes egyenlőséget hirdeti, az önző emberek miatt nem valósítható meg sajnos

konzervatív: régi, maradinak is hívják nem szeret újítani néha ez jó, néha rossz. a régi rendszerhez ragaszkodnak mert abban az ő érdekeik érvényesülhettek

liberális: ez is az egyenlőséget hirdeti de vannak egyenlőbbek az egyenlők közt is pl: melegek, zsidók, pedofilok számomra ez nem szimpatikus eszme mert a bomlasztó elemeknek kedvez a többség kárára

keresztény demokraták: vallásosak, kereszténységet is "beleviszik" a politikába pl: melegek nem házasodhatnak, hatalmas bűn az abortusz, a nagy családosokat támogatják

Az emberek azzal a párttal szimpatizálnak amelyik az ő érdekeiket/nézeteiket képviseli.

Az előző válasz többé-kevésbé jó.

A szocializmus nem az emberek önzősége miatt nem valósult meg,hanem mert nem a piaci törvényszerűségeknek megfelelően működött. Hanem irányított gazdaság volt. Sőt,ekkor voltak a legkevésbé önzők az emberek.

A kommunizmus viszont megvalósíthatatlan.

A keresztény demokraták pedig nem preferálják a nagycsaládosokat. Sőt,többnyire csak szavakban keresztények.

Az előzőek után csak a rövid hivatalos fogalmakat tenném hozzá.

Szocializmus:

A szocializmus (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában.

A legáltalánosabb értelemben szocialistának nevezhetünk minden olyan törekvést, amely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből kísérli meg átalakítani, függetlenül attól, hogy eszmeileg a marxizmus, az anarchizmus, a szociáldemokrácia vagy a keresztényszocializmus áramlatát követi.

Kapitalizmus:

A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását a túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.

A kapitalista, tőkés gazdaságok meghatározó eleme a tőke. E gazdaságok növekedését a tőke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.

A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.

Kommunizmus:

A kommunizmus kifejezést a történelem során több, eltérő értelemben használták és használják.

Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista kiáltványa óta a kommunizmus kifejezés elsősorban az általuk leírt osztálynélküli társadalmat, illetve az ennek megvalósítására létrejött politikai ideológiát (marxizmus) és mozgalmat jelenti.

Marx a történelmet egy tudatos folyamatnak írja le, melynek van kezdete és vége, a történelmi változások mozgatórugója pedig kizárólag a gazdaság, ezen belül is a termelőeszközökhöz való viszony, valamint a termelőeszközök birtokosai és a társadalom többi része közti feloldhatatlan ellentét. Marx véleménye szerint a kapitalista társadalom legnagyobb problémája az elidegenedés, az elidegenedést pedig az osztálynélküli kommunista társadalom szüntetheti meg. A kommunista társadalom felé vezető út a kapitalista rend forradalmi lerombolása, majd proletárdiktatúra létrehozása, mely elvezet később a kommunista társadalomhoz. A kapitalista rend lerombolása és a kommunista társadalom megteremtése közti időszakot Marx a kommunizmus első fázisának nevezte, később Lenin ezt nevezte el szocializmusnak, ellentétben a megvalósult kommunista társadalommal, melyet Marx a kommunizmus magasabb fázisának, Lenin pedig jelzőnélküli kommunizmusnak nevezett.

Konzervativizmus:

A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.

A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.

Liberalizmus:

A liberalizmus, más néven szabadelvűség, gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt.

Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet, klasszikusai hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és igazságszolgáltatás rendelkezésére áll mindenki számára, azaz senki sem lophat, vagy alkalmazhat kényszert másokkal szemben. A gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul.

A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság.

A liberalizmus különböző formái nagyon különböző politikai megoldásokat kínálhatnak, de néhány dologban általában egyetértenek, mint például a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában, a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és - más ideológiákkal együtt - a szabad választásokban.

Kereszténydemokrácia:

A kereszténydemokrácia egy politikai eszmerendszer, amelynek az európai egységesülési folyamatban betöltött fontos szerepe vitathatatlan.

Sokan hajlamosan a konzervativizmust és a kereszténydemokráciát egybemosni, ami helytelen. Bár hasonló elveket valló eszmékről van szó, és jelenleg az Európai Unióban a kettő különbsége egyre kevésbé jelentős, számos ponton van eltérés köztük, nem csak történetileg. Ha ábrázolni szeretnénk a négy eszmerendszer kapcsolatát, akkor egy kört négy cikkelyre osztva úgy helyezhetnénk el őket, hogy a kereszténydemokrácia melletti mezőben a konzervativizmus és a szocializmus helyezkednek el (mindkettőben fellelhetők a kereszténydemokráciához hasonló értékek; elméleti-ideológiai kérdésekről van most szó, s nem történelmi tapasztalatokról!), vele átellenesen a liberalizmus, amellyel leginkább szemben áll.

A 19. század derekán megjelent egyfajta vallásos konzervativizmus is; s a vallásos pártok, amelyek a konzervatív főáramlatból váltak ki, az 1850-es és 70-es évek között a kontinensen egyre jelentõsebbé váltak. Ezek a konzervatív pártoktól balra helyezkedtek el, ezzel nyitottak a népi osztályok felé. Később belőlük fejlődtek ki a kereszténydemokrata pártok, amelyek ideológiáját egyfajta „baloldali konzervativizmusként” jellemezhetünk. A 19. században ugyanis többfelé ágazott a konzervativizmus: ha a konzervativizmust tekintjük a fõ áramlatnak, akkor a radikális jobboldali pártok tõlük jobbra helyezkedtek el, míg a vallásos pártok balra

Megpróbálom a legegyszerűbben leírni:

Szocialista: Kommunizmus alapelveit vallja, azaz a társadalmi rétegek közti anyagi különbségek csökkentésére törekszik. Sok szocialista szerint nem alsó, hanem felső határa kellene legyen egy személy anyagi javainak.

Kapitalista: Számára csak a magántulajdon az érték, ebben a rendszerben (amit piacgazdaságnak is hívunk) az érvényesül, aki a legnagyobb tőkével rendelkezik. Semmilyen korlátozás nem köti, hogy mit birtokolhat, csak pénze legyen rá.

Kommunista: "Szélsőséges" szocialista. Diktatúra egy fajtája, a kommunista rendszerben teljhatalma van az államnak, minden az ő tulajdonában van, ezt sokszor erőszakkal harcolja ki.

Konzervatív: Egy adott nemzetiség tradícióit tartja szem előtt, gyakran vallási indentitású. (Magyarországon a konzervatívok a római katolikus vallás dogmáit vallják)

Liberális: Olyan társadalmi forma, ahol az egyént csak egyetlen szabály köti: ne ártson másnak. Ezen felül senki és semmi nem mondhatja meg, mit tegyen. (Ezért a liberálisok támogatják a könnyű drogok legalizálását, eutanáziát, melegházasságot, stb.) Ezen eszme szerint az állami hatalmat minimalizálni kell. Gazdaságilag összetett, van irányzata, ami a piacgazdaságon alapszik, ám sokszor szocialista gazdaságpolitikát követ.