Mitől bal vagy jobboldali egy párt ma?

1:

Ez mondjuk egybeesik a gazdaságpolitikai jobboldallal: a Fidesz a te szempontodból is szélsőbalos és gazdaságpolitikailag is (piacgazdaság ellenes).

Baloldali az a párt, amelyik a társadalmi különbségek csökkentését tűzi ki célul, jobboldali pedig amelyik a meglévő viszonyok konzerválását, vagy a különbségek növelését. Ez a definíció érvényes volt eredetileg is és ma is, a különbség abban van, hogy ezt milyen módszerekkel, technikákkal kívánják elérni.

A jobboldal nacionalista része a hazai nagytőkések és milliomos vállalkozók hatalmát kívánja szolgálni, a jobboldal nemzetközi része pedig nem tesz ilyen különbséget kapitalista és kapitalista között.

A baloldal nacionalista része a hazai szegények felemelését szolgálja, az internacionalista része viszont a Világ legszegényebbjeire fókuszál.

A bal/jobboldal felosztás mára már elavult.

A legjobb határvonal szerintem a szociálkonzervatív-neoliberális felosztás. Általánosságban a legtöbb jobboldali párt besorolható, mint szociálkonzervatív párt (Fidesz, Jobbik), a kommunisták egy része is, mint a Munkáspárt, valamint általánosságban a hungaristák is. A neoliberálisokhoz besorolható a magukat egyébkéni is liberálisnak definiáló pártok (DK, Liberálisok, Együtt), valamint a csak névleg szocialista MSZP, ide tartozik az euro-kommunista Munkáspárt 2006 - Európai Baloldal is. Ide sorolandók egyes szélsőjobboldali, anarcholiberális tömörülések (ezekre inkább ukrajnai példák vannak).

Szerintem ma Magyaroroszágon 4 skála szerint kell besorolni a pártokat:

1) Gazdaságilag bal-jobb tengely: Mennyire szóljon bele az állam a gazdaság működésébe, a kommunistától a vadkapitalistáig. Elég nehezen érthető a tömegek számára, így általában nem ez alapján szerveződnek a pártok.

2) Szociális érzékenység: Menyire törekedjen az állam a szociális különbségek orvosolására. Pl manyup vs csak állami nyugdíj; oktatás és egészségügy állami vagy magánkézbe helyezése, segélyek mértéke és elérhetősége.

3) Társadalmilag liberális vagy konzervatív: Alapozzuk-e a törvényeket az elmúlt 1000 év szokásaira és a katolikus normákra, vagy mindaddig bármit tehetsz, ameddig ezzel másokat nem sértesz jogaiban?

4) Nacionalista-internacionalista skála: A saját érdekeid után a teljes emberiség érdeke jön, vagy a nemzet érdeke?

Persze mindegyik skálán vannak szélsőségek és mérsékeltebb elvek, nem lehet binárisan besorlni sem embereket, sem pártokat.

Már elnézést, de az előttem szólóknak elég sajátos elképzeléseik vannak oldalakról. Pedig ezt annak idején az "alapító atyák" elég világosan megfogalmazták, és ma sem avult el. Ami elavult, az mindkét oldalon a módszertan. Az elég lényegesen különbözik a mondjuk 100 évvel ezelőttitől.

Mindenekelőtt, a megkülönböztetésre olyan tulajdonságokat érdemes választani, ami egyértelműen elkülönít, egymást kizárja. A szociális érzékenység például lehet mindkét oldal sajátossága, ez fokozatot jelent, nem különbséget.

Amikor egy ideológiát vizsgálunk, akkor (egy csomó tulajdonság mellett) a döntő célrendszerét és ezekhez való elvi hozzáállást kell nézni, minden valamirevaló megfogalmazás ezt tárgyalja a Kommunista Kiáltványtól a marxi Tőkén át akár a Mein Kamfig.

Annak idején (ma is érvényes módon) az volt az álláspont, hogy a világ fejlődésének célkitűzése nem vitatható igény (nem is vitatja semelyik oldal se). Ez sokféleképpen lehetséges, de két főcsapás van.

Mondhatjuk, hogy a fejlődés feltételeit a tőke teremti meg, ezért a tőke igényeit kell előtérbe helyezni, hiszen a kutatáshoz, fejlesztéshez, kivitelezéshez mind pénz kell, a tőke tudja, hogyan kell ezt optimalizálni, tehát ha hagyjuk működni, az fejlődést eredményez. Ez a klasszikus jobboldali nézetrendszer. És valóban, egy darabig ez jól működött, aztán romlani kezdett, sőt alapvető problémák keletkeztek. Mégpedig azért, mert néhány alapvető emberi tulajdonságot nem vettek figyelembe. Egy ilyen a mohóság. Mindenki többet akar a meglévőnél, ez a tőke esetén a lehetőséggel párosulva, annak nagymértékű növelését eredményezi, lásd multinacionális tőke. A nagytőke mind neoliberális, ez felel meg legjobban az igényeinek.

Amikor eléggé megállapíthatók lettek a problémák, elkezdtek gondolkodni új elvekről. Egy ilyen lehetőség a munka előtérbe helyezése. Azon alapul ez a gondolatmenet, hogy a fejlődést a létrehozott termék idézi elő. Ezt az ember akkor állítja elő hatékonyan, ha akarja, azaz megvan a motivációja. Itt tévedett hatalmasat a kommunizmus, a hamis egyenlőség elveszi a kedvet az alkotástól. Ha ugyanannyit kapok, nem emelkedhetek ki, mi a fenének strapáljam magam? Ha viszont versenyezhetek (lásd kapitalizmus), de az elvek szerint csak a munkám értéke szerint (és nem a pénzem nagysága szerint) kapok ellenértéket, akkor érdemes új dolgokat kitalálnom. Ez a baloldali elvrendszer.

A két oldal különbsége tehát az, hogy a jobboldal a tőkét helyezi előtérbe a munka rovására, a baloldal pedig a munkát a tőke rovására. Mindkettőnek vannak szélsőséges változatai, az egyiket éppen most éljük, a másik megdőlt 1989-90-ben. A jó megoldás az, ha egyensúlyt tartunk, tehát a tőke működése nélkülözhetetlen ugyan, de erős munkakontroll alatt, azaz a multinacionális nyomulást állami kontroll csak egy megfelelő mértékig engedi, amíg a munka ellentételezése nem sérül.

Itt a fő nehézség, hogy mindezt emberek hajtják végre egyéni ambíciókkal, így lefizethetők, ha nincs erős társadalmi kontroll, amit megfelelő intézményrendszer képvisel.

Ma, például Magyarországon, de másutt is, e társadalmi kontrollt felszámolta az uralmon lévő politikai elit, mégpedig a nagytőkével karöltve. Azért tehette, mert nagy tömegek bedőltek hangzatos szólamoknak, amik közé tartozik az is, hogy a két társaság (a politikai elit és a nagytőke) látszólag egymást szidja, hiszen tudják, nagy tömegek hiszik ezt el. Aki itt körülnéz, és van szeme, könnyedén láthatja is.