Miért rossz az az elkövetők számára ha az áldozat tudja őket azonosítani?

A legtöbb elkövetőnek valahol mélyen van lelkiismerete, és egy szembesítés alatt megtörik a konzekvens hazudozásuk, és ellentmondásba kerülnek a korábban mondottakkal. Ezt nehéz elmagyarázni.

Ezen kívül az is sokszor előfordul, hogy a szembesítés során az elkövető olyasmit is megemlít amit korábban nem, és azt csak az elkövető tudhatta.

A nyomozó pedig a kihallgatások alatt folyamatosan pszichikai nyomás alatt tartja.

Működik az a megközelítés is amit te hoztál fel. De ahhoz alaposan ismerned kell a nyomozók munkáját, hogy mindig, mindent tudjál előre legalább nagyjából, mert akkor semmilyen történés nem fog meglepni.

Kérdező!

Mert első kézből származó információ az elkövetésre, ezért!

A felimerésre bemutatás (ahogyan ezt a dolgot hivatalosan nevezik..) kardinális jelentőségű, mert ilyenkor a sértett ismeri fel - vagyis közvetlenül szolgáltat bizonyítékot - az elkövető ellen...

Az ilyennek szokott örülni az ügyész is...

Hivatalosan a bizonyítékok egyenlőek, nincs köztük rangsor, mindegyik ugxanannyi bizonyító erővel rendelkezik.....hivatalosan.

Valóságban viszont egy lóf@szt érnek ugyanannyit!

A sértett felismerése - a beismerő vallomás után - a másik "legerősebb" közvetlen bizonyíték, amire lehet egy gyanúsítást, ill. később a vádat felépíteni.

#5-nek:

Azt viszont kihagytad a számításból, amire lényegében a kérdező is ráérzett. Ez pedig az "egy állítás-egy tagadás".

Ha a terhelő vallomáson kívül nem tudnak mást összekaparni, és a gyanúsított következetesen tagad, akkor a vádemelésig sem fog eljutni. Én, mivel a saját védelmem szoktam ellátni, első körben védői minőségemben kikérdezném a sértettet, a korábban tett vallomásaiból.

Csak egyszer emlékezzen rosszul, hogy korábban mit mondott. Bármi apró pontatlanság elég lenne, hogy megkérdőjelezhessem a szavahihetőségét.

De velem szemben, ügyész, ennyivel nem próbálkozna.