Adásvételi szerződésnél kellenek tanúk?

1-esnek elvben igaza van, de egy ágy- vagy szőnyegvásárlást az égvilágon semmilyen hivatalnak nem kell bejelenteni.

Én nem is írnék ilyenekről szerződést, legföljebb ha valami többszázezer forintos antik bútorról vagy kézi csomózású perzsaszőnyegről lenne szó. Szóval, amik inkább műkincsek vagy luxuscikkek, nem használati tárgyak.

Az adásvétel tárgyától függ, törvény meghatározhat formai követelményeket.

Egyszerű magánokirat, vs. teljes bizonyító erejű magánokirat a különbség.

Ha az az ágy egyedi, design, és több millió, és vállal rá mondjuk jótállást, netalántán kellékszavatosság fontos, és fontos, hogy az adásvétel jól bizonyítható legyen, akkor miért ne lehetne tanúzni, papírozni.

Egy darab kavics eladását is lehet írásban rögzíteni...

A magánjogi aktusok úgy zajlanak, ahogy azok résztvevői annak kereteit megszabják.

Ha ők eldöntik, hogy kell tanú, akkor kell, ha úgy döntenek, hogy kell négy is, akkor kell négy. Ha nem akarnak tanbút, akkor nem kell.

A szerződések köttetnek írásban, de szóban, sőt még ráutaló magatartással is. Utóbbiak esetében sincs feltétlenül tanú.

Tanúnak akkor van jelentősége, ha a szerződő felek egyike-másika, vagy mindegyike szerződést szeg. Ekkor képbe kerül a bíróság. Ha a szerződő felek elismerik az általuk aláírt szerződést, akkor az a bírónak is megfelel, de ha nem, akkor tanú hiányában nehézzé válhat a bizonyítás.