A túlságosan valósághű és "alternatív életet szimuláló" videójátékokat pl. World of Warcraft nem kéne betiltani, mint a drogokat, mert rájuk lehet szokni?

"Szerintem mindenkinek joga van eldönteni hogy hogyan akarja elbaltázni az életét!"

Mert egy gyökér vagy.

Kérdező! A Guitar Hero pl. jóval fejlettebb, mint a Nintendo, és mégse okoz függőséget.

19:08

Sok család a hiteltől megy tönkre, tiltsuk be a hitelezést a bankoknak?

Én 24 éves vagyok, és nagyjából 6 éve aktívan játszom videojátékokkal, csaknem 10 éve alkalmanként is, és az összes közeli barátom és családtagom szerint teljesen normális vagyok. És elmondhatom, a videojátékos társadalom igen nagy része így van ezzel.

A World of Warcraftnak 2011 szeptemberében több, mint tízmillió előfizetője volt, azaz ennyi olyan ember, aki biztosan játszik vele. Több, mint Magyarország egész lakossága. Egy ekkora szám esetén pusztán statisztikai okokból is előfordul néhány idióta.

Mellesleg nem tudom, láttál-e videót a World of Warcraftról, hát az minden, de nem valósághű. Olyan, mintha egy Disney-mesefilmet játszanál.

Az ilyen fel-felröppenő hírek, hogy valaki valami videojáték miatt megőrült/megölt valakit/erőszakossá vált/függő lett/stb, általában olyanok dobálóznak aki 1) nem értenek hozzá, vagy 2) valójában felelősek, például szülők.

Szinte az összes ilyen esetnél eredetileg is volt valami gubanc az illető mentális alkatában vagy családi körülményeiben, és persze a legkönnyebb ilyenkor a szülőnek a videojátékra kenni a dolgot, mint vállalni a felelősséget a rossz nevelésben.

Mert azért az durván a szülő hibája, ha a kölyök helyette inkább a számítógépével vagy konzoljával foglalkozik. Folyamatosan! A szülőknek lenne dolga a gyerekkel foglalkozni, persze először könnyű, hogy a gyerek elfoglalja magát, és addig sem kell vele törődni. És igen, egy gyermek sebezhető a videojátékok nyújtotta alternatív valóságérzetekre, mivel egy gyermek pszichéje sokkal nehezebben tesz különbséget valóság és fikció között. Az ilyen dolgokra találták ki okos emberek a korhatár-besorolást, meg a kikapcsológombot, és mindkettőt a szülő felelőssége ellenőrizni. Mint ahogy vállalták a plusz terhet, amikor gyermeket vállaltak.

Amikor volt a Colombine-gimnázimbeli vérengzés, két tizenéves srác ölt meg gépfegyverekkel több, mint tíz diákot, egyből ment az ellenkampány, hogy DOOM-mal játszottak, mi lett belőle. Aztán az emberek így elmentek azon szembeötlő kérdések mellett, hogy hogyan a viharba szereztek ezek a srácok gépkarabélyt? és hogyhogy nem vették észre a szülők, hogy a srácok szobája tele van fegyverrel és lőszerrel? Az ilyen dolgok nem egyik pillanatról a másikra történnek, hogy nincs idő közbelépni.

A felnőtteknél hasonló a helyzet, ott is azért komoly mentális probléma kell olyan aránytévesztésekhez, mint a fenti példa. Általában a videojáték-függés csak egyfajta kifejeződése ennek, ami éppen kéznél van, de hiányában utat találna máshogy.

A videojáték csak a soron következő ürügy az embereknek hárítani magukról a felelősséget, és emellett úgy érezhetik magukat, hogy mégis valami fontosat tesznek gyermekeik érdekében, ha ez ellen tiltakozhatnak. Azelőtt ugyanez volt a rockzenével, a metálzenével, az asztali szerepjátékokkal, vagy az akciófilmekkel. Mindre rákente már valamilyen szervezet, hogy márpedig káros, erőszakossá tesz, és rossz hatással van a gyerekekre. Pedig szerintem csak annyiról van szó, hogy általában az emberek inkább olyan dolgokban keresik a hibát, amit nem értenek, vagy nem ismernek. Jelenleg ez a videojátékokra esik, mivel a többi már elég régóta jelen van a kultúrában, de a maguk idejében, mikor még újnak számítottak, ugyanúgy megkapták a magukét.

Bocs a hosszú válaszért, csak szerettem volna részletesebben bemutatni egy másik nézőpontot.

Egyébként van abban igazság, hogy a videojátékok képesek függőséget kiváltani emberekből, és abban is, hogy az élethűség erre rájátszik. Csak szerintem ezt egy értelmes, egészséges ember képes kezelni, ahogyan senki nem attól válik alkoholistává, hogy ízlik neki a finom bor.

Egy ilyen törvény nagyjából annyit érne, mint Amerikában a szesztilalom a húszas években. A problémának rossz oldalról való megközelítése. Szerintem a helyes az lenne, ha egyrészt a szülők megfelelő felvilágosítást kapnának a témával kapcsolatban, másrészt az eladók és a szülők figyelnének a korhatár-besorolásokra.

magam tapasztaltam, vannak olyan igényesen megírt és kivitelezett videojátékok, melyek olykor irodalmi igényességet mutatnak, és felülmúlják olykor a hollywoodi filmeket is, és bizony ez akár nagyban építő hatású lehet. Kár lenne ezekért az alkotásokért egy rossz szemlélet miatt.

Az alkoholizmussal azért nem hoznám egy szintre a dolgot, mert egy alkoholista garantáltan tönkreteszi a saját családját is.

De nézzük sorba: "13 éves gyerekről, aki egy normális, jókedvű, sportot szerető gyerek volt, de az anyja szavai szerint a WoW egy "aggresszív, zárkózott, iskolakerülő púposhátúvá" változtatta."...érdekes, nálunk anno meg volt engedve napi 1-2 óra gépezés, szóval véleményem szerint elsősorban a szülő felelőssége hogy amíg vele él a gyerek addig megmondja h márpedig te most nem játszol, ugyanúgy minthogy normális szülő nem engedi el 13 évesen piálni.

"a videójátékok nem lehetnek fejlettebbek a 80-as évekbeli Nintendónál, DOS-nál"...csakhogy a videójátékokból is nagy bevétel van, olyan mint a cigi, amíg pénz van benne pusztuljon a nép. Másrészt, aki függő, az rá tudna szokni azokra is.

"Másik előnye lenne ennek a törvénynek, hogy gyerekek nem költenék el a sok összegyűjtött zsebpénzüket a legújabb videókártyára meg processzorra"...a zsebpénzét sztem mindenki arra költi amire akarja, ez is inkább csak népbutítás, hogy vedd meg az újat mert jobb, attól függetlenül nem vesz mindenki évente új gépet, és ha úgy nézzük, azért is annyira kapósak a játékok, mert internetes helyekről könnyedén megszerzi mindenki ingyen, míg azért egy 10 ezer forintos legót nem emelsz csak úgy el a polcról.

Jó hogy felhoztad a Doom-ot. mert igazából annak a készítői is gyerekkorukban rengeteget lógtak az akkori játékgépek előtt, és nézd meg nekik köszönhetjük az akkori évek sikerjátékait.

Abban viszont egyetértek, hogy ez valahol kezelendő dolog, gyerekkorban sztem a szülő felelőssége a gyerek, és ugyanúgy mint a drogok, cigi, a játéknál is a szülő felelőssége elsősorban, nameg persze a gyerek saját értelmes gondolkodásáé, felnőttkorban már tényleg orvosilag kellene kb kezelni, csakhát, a mai világban erre nincs semmi.

Leginkább az internet szabadsága a baj sztem, nem is kell ahhoz játék sem, hogy bárki odaragadjon a gép elé, csakhát ezek korlátozása eléggé fura dolog.

Mármint...ott van pl a cigi, olyan szempontból érthető hogy korlátozzák, mert engem is baromira tud zavarni a cigifüst, és leginkább az emberek eddigi hozzáállása, hogy "szarák én rád, jogomban áll cigizni". Drogokban megint az hogy erősebben károsíthatja az embert, és leginkább az ön és közveszélyesség miatt is tiltandó dolog, ugyanúgy ahogy korlátozva van hogy az utcán nem fogyaszthatsz alkoholt, és zéró tolerancia van, sokan sírnak emiatt, de valahogy én nem akarok azért meghalni, mert vezetés közben belémrohan valaki aki épp jót bulizott.

De ez az internet/játékok dolog a saját felelőssége az embernek, hogy márpedig én most nem csinálom, illetve az a baj, hogy ezt kényszerből úgysem lehet korlátozni, nem lehet azt mondani X millió embernek h na most márpedig te nem fogsz gépezni, valahol azt mondom, hogy meg kell tanulnia az embereknek együtt élni ezekkel az új technológiákkal, és csak annyit használni amennyit szükséges, és inkább oktatással megtanítani ezekre az embereket.

Az tény hogy az embert nagyon magával tudja ragadni az egész számítástechnika, és ez nem jó dolog, de korlátozással sztem semmiképp nem lehetne ezen változtatni.....hogy mi a megoldás...nemtudom, talán fel kellene nőnie az emberiségnek ezekhez az új dolgokhoz.