Milyen magyarázattal bünteti egy adott ország a polgárát, ha elmegy segítséget nyújtani zsoldosként háborús országba?

Zsoldosnak minősül a 1949. évi genfi egyezmény szerint az a személy, aki olyan ellenszolgáltatásért (anyagi) vállal katonai szolgálatot idegen államban, amely juttatás lényegesen meghaladja az adott országban a hadkötelezettség alapján azonos beosztásban és rendfokozatban szolgálatot teljesítő harcosok juttatását.

A genfi egyezmény nem tiltja a zsoldosok használatát, viszont rögzíti, hogy a zsoldos

a) nem tarthat igényt ahdifogoly státuszra, fogságba esése esetén (azaz: nincsennek hadifogoly-jogai, tehát megölhető és megkínozható)

b) fogságba esése esetén az elfogó fél felelősségre vonhatja (azaz megölhető és megkínozható)

Logikailag azért, mert cselekedete lényegében bérgyilkosság, és mint ilyen, büntethető és büntetendő.

Jn a kérdés: és mi van AZ ÖNKÉNTESEKKEL, akik nem pénzért mennek el egy konfliktusba, hanem élvezetből vagy meggyőződésből?

A válasz erre az, hogy ez nem ellenőrizhető, kivéve, ha ez reguláris erők kötelékében történik (pl.francia idegenlégió) vagy humanitáiánus beosztásban (egészségügyi vagy tábori lelkész), azaz mindenki ezt hazudná, és valószínűleg hazudja is. Ezért a genfi egyezmény az önkéntesek védelmével nem foglalkozik, minden idegenről vélelmezi, hogy zsoldosként van a konfliktuszónában.

Mivel Magyarország aláírta a genfi egyezményt, és NATO tagként pedig még egyszer kötelezettséget vállalt a betartatására, jogilag kötelezően üldöznie kell az idegen országok fegyveres erejében történő szolgálatteljesítést. Kiskapu: ez nem vonatkozik a szövetséges fegyveres erőkre. Tehét, ha pl. be akarsz állni a szlovák, a román vagy éppen az amerikai hadseregre, magyar szempontból ennek jogi akadálya nincs