Szüleim az unokájukra iratatták a lakásukat, nekem így ebből már semmi nem jár?

Pert indíthatsz ha az nagyon nyilvánvalóan látszik, hogy minden tulajdonukat másokra iratgatták, azért, hogy te ne örökölj semmit. Ki lehet hagyni valakit a köteles részből, úgy, hogy mindent más nevére iratunk, de emiatt te mehetsz bíróságra, és igazad lesz.

Aki meg itt szidja a kérdezőt, az el sem tud képzelni olyan esetet, mikor a szülő a szemét, nem a gyerek, ugye?

"Aki meg itt szidja a kérdezőt, az el sem tud képzelni olyan esetet, mikor a szülő a szemét, nem a gyerek, ugye?"

de. nekem is van egy ilyen. viszont pont, hogy nem kell tőle semmi. az sem érdekel, ha egy egész kastély marad utána, ott rohadjon meg.

Amig a szüleid élnek, semmit nem tudsz tenni.

Amikor a szüleid meghalnak, illetve egyikük meghal, akkor keletkezik neked jogod a kötelesrészre a hagyatékból. A kötelesrész a neked járó hagyaték egyharmada, tudtommal.

Ezt majd a közjegyzőnek a hagyatéki tárgyaláson elő kell adnod.

Menj be a földhivatalba és kérd ki a tulajdoni lapot (bárki kikérheti), abból megtudod, hogy adásvétel vagy ajándékozás történt-e. Amennyiben adásvétel, akkor sem vagy esélytelen, mert erről a helyzetről ordit, hogy szinlelt szerződés, és a másik örökös kijátszására készült. Más lenne a helyzet, hogyha idegennek adták volna el, akkor semmi közöd nem lenne hozzá, azt csinál a pénzzel, amit akar. De itt az unokájának adta el, szóval erősen szinlelt szerződés jellege van, szerintem megtámadható. Amennyiben ajándékozás, akkor a kötelesrészt peres úton vagy a közjegyzőnél tett igénybejelentésre megkaphatod, amennyiben ketten vagytok testvérek, akkor az ingatlan felét örökölted volna, annak az egyharmada a kötelesrész, vagyis az ingatlan értékének egyhatodát kérheted a megajándékozott unokától.

Ha az ajándékozástól a meghalásig több mint tiz év eltelik, akkor semmi nem jár neked.

Nem vagyok jogász, de remélem nem tévedek a véleményemmel.

Menj el egy ügyvédhez, némi pénzért el fogja mondani, hogy mit kell tenned.

Egyébként a szüleid nagyon merészek, mert ez kockázatos lépés.

A közvetlen ismeretségi körömben történt meg, hogy három testvér megegyezett, hogy a szüleik a lánygyerekre iratják a házat, a lány fogja őket gondozni. A másik kettő fiú. A lány hamarosan meghalt, hirtelen, negyvenes éveiben, betegségben. Neki két fia volt, apjuktól rég elvált, a két egyetemista unoka örökölte a házat, benne a két öreg gondozásra szoruló szülővel. A szülők ötvenes éveikben járó fiai - akik ugye minden örökségtől önként lemondtak - lettek a gondozók, no ott a menyek lázadtak föl, mert azért marhára kell szeretni az anyóst meg az apóst ahhoz, hogy évekig főzzenek-mossanak-takaritsanak rájuk úgy, hogy egy kanyi vas örökség nem jár nekik. Aztán a nyolcvanas éveikben járó szülők szociális otthonba kerültek, unokafiúk a házat eladták, a család pedig a mai napig keresztbekasul haragvós lett... mindenki elég rosszul járt, illetve a két unokafiú nem, de még azért ők is, mert a nagybácsijaikkal a jó kapcsolatot elvesztették.

Ird majd meg mit mond az ügyvéd.

Mondjuk neadjisten az unoka megházasodik, aztán történik vele valami és az unoka házastársa megörökli a házat, és kipakolja az öregeket az utcára, hiszen az övé a ház... látott már a jog ilyen csúnya történeteket. A közjegyzők is sokat láttakhallottak már...