Miért nézik el a családon belüli erőszakot?

Rendőr ismerősöktől tudom a következőket:

1. A "családapa hazamegy és csak úgy összevágja az asszonyt" c. történet legenda az esetek 99%-ban.

2.Általában mindig van oka vagy valami régről visszamaradt sérelem.

3.A nők szeretnek vetíteni, sok a hamis vád.

Szal ilyen állapotok mellett a kutyát nem érdekli.

Váljanak el aztán helló.

Tényleg a legtöbb kívülálló nem is érti az egész helyzetnek a lélektani vonzatait, amikor az áldozat egyúttal kodependens, képtelen kiszakadni a kapcsolatból, kifelé szégyelli, a másikkal kapcsolatban önigazolásokat gyárt, majd csak megjavul, alapvetően mégis csak szeret, mit is kezdene nélkülem, stb.

A kodependens a másikat sem engedi kilépni a kapcsolatból, akkor sem, ha az az agresszor, pld részeges és a kodependens öntudatlanul is benne tartja az alkoholizmusában, mert nem segít neki szembenézni a problémáival, hanem inkább "szeretetből kíméli" tőle.

Szóval a "váljanak el oszt heló" amilyen kézenfekvő megoldásnak tűnik, annak, aki egészséges lelkivilágából kiindulva az első pofon után csomagolna, többnyire nem értik, hogy mi a fenétől mégsem az.

Nem nézzük el. Csak nem tudjuk kezelni. Mert nem hagyják. Azok, akiknek lehetőségük van rá, mert eszköztár van a kezükben. A kormányra gondolok.

Ja és ők miért? Mert minél több a probléma, annál kevesebbet foglalkoznak az emberek a hatalom tobzódásának csúnya oldalával. Ez ősi dolog, csak még mindig alkalmazzák, mert hatékony.

a" "váljanak el oszt heló" amilyen kézenfekvő megoldásnak tűnik, annak, aki egészséges lelkivilágából kiindulva az első pofon után csomagolna, többnyire nem értik, hogy mi a fenétől mégsem az."

Jó és akkor mit szeretnél?

Mert hiába okoskodsz,vagy elválik vagy tűrje, ha ez neki ilyen egyszerű.

"kben. A kormányra gondolok."

Te mikor nem rájuk gondolsz? :D

Szerencsétlen...

4.: << Jó és akkor mit szeretnél?

Mert hiába okoskodsz,vagy elválik vagy tűrje, ha ez neki ilyen egyszerű. >>

Nem az itt a kérdés, hogy én mit szeretnék, mert ha az lenne amit szeretnék, akkor az erőszakoskodókat meg bántalmazókat zárt intézményben fognák közmunkára, hogy valami haszna is legyen belőlük a társadalomnak.

Csak ez felvetne egy csomó emberjogi problémát minden oldalról. Vannak-e szabadságjogai az elkövetőnek? Jár-e neki az ártatlanság vélelme? Mi van, ha az "áldozat" valóban tudatosan választja a helyzetet mert ez vonzza, izgatja? Ilyen durván szereti? Ha azt hiszik, hogy ez még játék és BDSM? Vagy ha tényleg az, csak nem kötötték a prűd álszent szomszédság orrára? "Ki lehet-e gyógyítani", "le lehet-e beszélni" egyiket vagy másikat? Ha csakugyan agresszió történt, mennyire legyünk toleránsak? esetleg egymás között is rendezni tudják a konfliktust? Vagy már az első hangosabb összeszólalkozásnál, és meggondolatlan legyintésnél vigyék el talpig vasban az elkövetőt, elsötétített rabszállítóban, fegyveres kísérettel, a legközelebbi kőfejtőbe? De ha azért ennyire nem, akkor hol húzzuk meg a tűréshatárt, pontosan hány darab, és hány Newton/négyzetméter tolóerejű, hány négyzetcentiméter széles lila foltot okozó ütésnél ennyi, és ne tovább?

stb.

Akit bántalmaznak, az olyan életet él, mint a papagáj a kalitkában. Be van zárva és azt tesz vele a "tulajdonosa", amit akar.

A papagáj felelőssé tehető-e, amiért nem tud kiszabadulni?

És azért, hogy hagyta magát megfogni?

8.: Próbáld ki a következő kísérletet. Egy házilegyet tarts legalább egy napon át üvegpohár alatt. A légy hozzászokik, hogy ennyi a mozgástere, és nem tud belőle kitörni.

Ezután fordítsd meg a poharat óvatosan, hogy a szája felfelé legyen, tehát a légy ELVILEG bármikor el tudjon repülni. Mégsem fog. Nem tudja, hogy megtehetné, illetve elfogadta a sorsát, hogy nem.

Egyébként többé-kevésbé a fogságban felnevelkedett vadállatokkal is így van. Nagyon ritkán törnek ki az állatkerti ketrecekből, általában meg se próbálják. Vagy ha igen, össze vannak zavarodva, zaklatottak és idegesek lesznek, és csak a ketrecben, a megszokott környezetben nyugszanak meg újra. Nem tudnak mit kezdeni a szabadságukkal.

Az amerikai fekete rabszolgák egy része az Észak-Dél háború után céltalanul bolyongott, rendes munkát nem kaptak, analfabéták, csak a gyapotszedéshez értettek... sokan végül is visszatértek a régi gazdáikhoz, ahol legalább tudták a helyüket, és elboldogultak valahogy.

Így értelmezendő a példád.

Nem papagáj. Házilégy.