Egy büntető ügyben mit jelent az, hogy a bűnösséget minden kétséget kizáróan kell igazolni?

Ez arra vonatkozik igazából, hogy attól mert valaki furcsa, gyanús, unszimpatikus, nem lehet elítélni valakit.

Ettől függetlenül előfordulhatnak kizáratlan kérdések.

A bíróság pedig hozhat olyan döntést, ami nem egyezik meg az orvosszakértői véleménnyel, ha a többi bizonyíték egyértelműen bizonyítja a bűnösséget.

Egy büntetőügy sokféleképpen zárulhat. Egyik az, amikor megállapítják, hogy nem történt bűncselekmény.

De olyan is lehet, hogy az eset megtörtént, de biztosan nem a vádlott követte el.

Mindkét esetben igaz az, hogy teljesen jogkövetkezmény nélkül zárul számára az eset (bocs, nem vagyok jogtudós, ha szakmailag helytelenül is használok szavakat, átlag ember számára érthető).

Ha kára keletkezett a gyanúsítótnak, vádlottnak, kártérítésre tarthat igényt.

Sajátos eset az, amikor történt bűncselekmény, szinte biztos, hogy a vádlott az elkövető, de nem lehet rábizonyítani. Pl. azért mert nincsenek közvetlen bizonyítékok, vagy azok nem elegendőek.

Példa: a saját lakásomban az ujjlenyomatom mindenfele ott lehet. A gyilkos eszközön is. Így az nem alkalmas önmagában a tettességem bizonyítására. Ha soha nem jártam nálad, de mégis teleszórtam a lakásodat az ujjnyomommal, az már érdekes lehet, de csak arra bizonyíték, hogy jártam ott. Ha a késeden is ott van, akkor volt a kezemben.

De mikor? A gyilkosság előtt, után, vagy közben?

Betörtem, találtam egy hullát, megfogtam a kést, megrettentem és elfutottam? Vagy betörtem hozzád, megláttalak elevenen, felkaptam a kést, s beléd vágtam.

Az ujjnyom nem segít az eldöntésében.

Ilyenkor szokott jönni a bizonyítottság hiányában felmentés.

Ez mindenkinek rossz. Ha te voltál, akkor is fejed fölött lebeg Damoklész kardja, de akkor sem lehetsz nyugodt, ha ártatlan vagy. S ilyenkor, ha károd keletkezett, nem tarthatsz igény kártérítésre.

Nem, hiszen a bíróság nem az ártatlanságodat mondta ki, hanem azt, hogy nem tudják rád bizonyítani.

Márpedig elítélni csak akkor szabad, ha teljesen igazolt, hogy te voltál.

Sajnos az élet ennél bonyolultabb. Ott volt pl. O.J. Simson feleséggyilkossága. Sikerült ravaszkodással kimosni, később kiderült, ő ölte meg az asszonyt.

Vagy a móri mészárlás, ahol Kaiser Ede az akkor kiszabható legsúlyosabb büntetést kapta, életfogytiglani börtönt (ha lett volna halálbüntetés, akkor felkötik).

Teljesen bizonyosnak tűnt, hogy ő volt az egyik elkövető.

7 évvel később felmentették. Kiderült róla, hogy bár bűnöző életmódot folytat, nem kispályás a fickó, de móron nem volt ott.

Úgy nem lehet orvosszakértői véleményt figyelmen kívül hagyni, hogy a bíró passzióból teszi.

Elutasítani sokféle okból lehet. Pl. kiderül a szakértő nem szakértő, nem kompetens. A vélemény érdektelen az ítélet szempontjából. Ha tárgyi bizonyíték vizsgálatáról van szó, akkor azt szabálytalanul szerezték meg.

( O.J. Simsont is ilyen marhaságok miatt sikerült felmenteni), vagy más eljárása hiba történt.

(bár nem szakértői vélemény, de ilyen hiba volt egy szolnoki gyilkosság esetében a helyszíni szemle. A gyilkosság a temetőben történt, novemberben, sötétedés után. A szemtanú a rendőrségen találkozott a gyanúsítottal. Helyszíni szemlét azonos időpontban tartottak, de nyáron. A tanútól megkérdezték, felismer-e valakit a jelenlévők közül? Rámutatott a gyanúsítottra.

Persze, hogy felismerte, mert már a rendőrségen látta.

De hogy a novemberi sötétben hogy mit láthatott messziről és sötétben… Hiába volt sikeres a szembesítés, nem lehetett figyelembe venni a vázolt okokból.

Később kiderült, mégis ő volt. Sajnos közben ugyanott és ugyanúgy megölt valakit, s felakasztották.

Akkor már kínosan ügyeltek minden mozzanatra.