Valaki kérem segítsen? Csak én vagyok így anime nézés közben/után? Illetve mit tegyek ez ellen? Hosszú lesz kérlek olvasd el.

Bocsánat nem, csak animés dolog, de idevág

2 éve animézem, olyan sokat nem is láttam még. Max 30-40 darabot.

Mostanában 1 féléve mikor megnézek 1et. Akkor előszőr is olyan mintha beleszeretnék az egyik karakterbe. De aztán arra rájöttem, hogy nem ez a helyzet. Az a helyzet, hogy inkább féltékeny vagyok az élet minőségükre. A barátikörére és az életére, meg amik történnek vele.

Ezek miatt már megfogalmazódott bennem, hogy abba kell hagynom az animézést.

Sajnos nincs más ami lekötne.

20-as évem közepén járok. Mozgássérült vagyok és szerencsésnek is érzem magam mert lábamon kívül nincs semmi bajom. Szerencsére tudok menni is nem kell kerekesszék.

Van 2 barátom, akikkel úgy érzem kezdünk eltávolodni. Hisz messze is laknak.

De hogy miért írom ezt a kérdésemhez?

Azért, mert arra gondolok innen ered ez a ’féltékeny vagyok animékben való szereplőkre”

Sajnos otthon vagyok elég sokat. itt a közelben nincsnek barátaim. Ezért is menekültem az animékbe.

Nem tudom, hogy jöjjek ki ebből az ördögi körből.

napról napra rosszabbul vagyok lelkileg e miatt.

E mellett sok dolgon is idegeskedem.

De úgy érzem ha lenne legalább 1 olyan barátom akivel nem csak havi 1x tudok találkozni.

Akkor jobban lennék bizonyos fokon.

Volt pár animés cuccom azt elajándékoztam. De az se enyhít.