Mi értelme ezeknek a hagyományos slice of life animéknek a lúzer srácról, meg a népszerű lányról?

Japánban a kamaszoknak nem sok esélye van ismerkedni egymással, hacsak nem meleg/leszbi szinten. A suliban tilos kézenfogva járni, enyelegni, hát még csókolózni (ezért szoktak nagy nehezen a suli épület mögött stb, de a lebukás akár kiközösítéssel járhat).

A tinik nem mehetnek Love hotel-be sem.

Az utcán -végre valahára- kb 10-15 éve már nem nézik ki ugyan, ha fiatalok kézenfogva sétálnak, mármint fiú-lány, de ha ennél többet tesznek, szájukra veszik az emberek, meg a többi kamasz, akár kiközösítik.

Otthon általában a szülők se szexelnek, hanem love hotel-ekben; egyébként is kevés nemi életet élnek a házaspárok, mert a férjek zöme szinte a vállalatnál lakik általában, vagy üzletember és folyton utazik, aki meg hazajár, fáradtan az ágyba esik vacsi után.

Másfelől Japánban a házasság nem szeremről szól általában, hanem gyerekválallási project. A feleségek szinte már-már támogatják a férjük házasságon kívüli nemi életét. Ami vagy munkahelyi prostituáltban merül ki, vagy alkalmi partnerrel love hotel-ben.

Japában tehát nem egyszerű a nemi élet -főleg kamaszoknak-, az erőteljes társadalmi szabályok miatt, és mert kiközösítéssel járhat azok megszegéséért. Otthon nem illik kéjes ricsajjal zavarni egymást, tehát kamaszok se vihetnek fel más neműt általában, de ha igen, akkor tanulás céljából. Minden áthallatszik a falakon túl, és a szülők tiltják onnantól a vendég fogadását, ha lebukik egy kamaszpár (melyből egyikük a gyerekük). A szülők se otthon intézik tehát a nemi vágyaikat.

Ezért is van akkora és változatos szex biznisz japánban: a prostitúciótól a bérelhető barátnőn át szexjátékokig és az extrém pornográf mangákig és játékokig terjedően.

A téma nagyon összetett, csk kiragadtam pár tényezőt. Áttételesen azért is gátlásos sok kamasz, mert pici korukban nem kapnak gyengédséget szüleiktől, lévén Japánban nem szokás (Magyaro-on is ezt tapasztaltam japán kisgyerekekről). Nem puszilgatják a gyereküket általában, és nem ölelgetik, csak ritkán. Ez negatívan hat ki a gyerekek pszichéjére és szocializáciüjára. Ovis korban, ennek ellenére nagyon vágynak ráa japán gyerekek, aztán mire iskolásak lesznek, elidegenednek a testi érintéstől, főleg a fiúk.

Különönös kontraszt, h evvel szemben, teljesen normális szokásnak számít az apukával együtt fürödnie a gyerkeknek, általában 10 éves korig, Japában. Az apával így nagyjából van valami közelebbi konktaktus testielg, lekileg, ami a lányoknak kedvez, hiszen az ellentétes nemű ember testi intimitása kevésbé válik idegenné számukra, míg a fiúknak az anyukájukkal való együttes élmények nincsenek meg.

A fenti tényezők együttese hozzájárul, hogy a szüzességüket a japánok átlag 25-30 éves kor között vesztik el, nem előbb.

Kamaszkori tapasztalatszerzés hiányában addig is tapasztalatlanok a másik nemmel, félnek tőlük, ha romantikusan szeretnék megközelíteni egymást. A lányok között népszerűek a lányos bulik, a fiúk között a fiús bulik.

Ha egyneműek együtt vannak, elvileg senki se feltételezheti, hogy szexelnek, így a homoszexualitás elfogadott, és nehezebb lebukni evvel, mint a heteroszex kalandokkal (kolesz, öltöző, wc stb). De így az ellentétes nemről soká lesz tapasztalatuk, átlagban 25 éves kor után. EWzért a fiúk nem tudnak bánni a lányokkal, láynok viszont nem udvarolhatnak, nem beszélve a fent említett számos társadalmi szabályukról...

Nincs HOL intim módon ismerkednie a fiatloknak. Bulin se. Ott hol...? Max a wc-n... Nyilvánosan enyelegni, csókolózni ott is tilos.

A romantikus shoujo animék és mangák ezt a vágyat pótolják, ezért az egyik legnépszerűbb anime műfaj Japánban. A fenti okokból a tsundere műfaj is népszerű. (Tsundere: nem mutaja ki érzelmeit a szerelmes, inkább az ebből fakadó frusztrációjából eredő dühét).

Bár a shoujo műfaj alapvetően lányoknak szól, többnyire fiúk is kedvelik, az említett okokból.