Melyik a legelvontabb, legmegrázóbb, akár betiltott anime amit láttál?

Another - horror

Én egyébként nem utálom a horror filmeket/könyveket/animéket, de ez...

Hm... Az említett Another egész jó, kicsit tini horror, nem extrém, viszont meg kell hagyjam, a hangulatát nagyon eltalálták! Igazán sötét hangulatú! Még nyomasztó is!

Ha extrém kell... attól függ, milyen értelemben extrém? Gondolom, nem pedofíl pornót akarsz nézni... Egy hirhedt anime franchise van ilyen, amit mindenki ismer (Pico sorozat), és ott a két részes gyerekbörtön pornó, melyben kisfiút erőszakolnak (Enzai), de inkább váltsunk témát...

Habár a japánok szeretik a pedofil humort (Kodomo no jikan), na de a pedofil pornót szerintem hanyagoljuk... Eléggé elb@szott légkörük van... Pedig én elviselem az extrém műveket is.

Happy Sugar Life: nos, ebben van egy pedó nagylány, de egyáltalán nem porno, sőt, nem is ecchi sorozatról van szó. Viszont... szinte mindenki elmebeteg benne. A 16-18 éves lány dolgozik és suliba jár mellette, viszont ő egy yandere, pszichopata, elmebeteg, manipulatív pedofíl csaj, aki szerelmes egy 5-8 év körüli kislányba, akire az utcán akadt mint elvezett kisgyermekre. Ahelyett, hogy jelentette volna a kislányt a rendőrségen mint eltűnt személyt, bezárta otthonába és megtiltotta neki, hogy kimenjen onnan, mondván: veszélyes a világ... Nos, hogy ki hogyan veszélyes az animében, nem egyszerű kérdés, első olvasatra... Gyomor kell a sorozathoz... A kislánnyal bár szépen bánik, de lesznek meglepően brutális fordulatok a 16-18 éves lány részéről... A legtöbb szereplő a pici lányt keresi, egyfelől a bátyja, aki szintén nem százas... A nagylány tanára se se komplett, a nagynénikéjére meg különösen készülj fel... Olykor a hányinger kerülgetett, viszont én szeretem az extrém művek egy részét, mivel nem volt könnyű életem, és terpáiának fogom fel az ilyen műalkotásokat, mint a Happy Sugar Life. Az is elmondható, hogy az egyik központi kérédése a sorozatnak, hogy melyik elmebeteg hogyan értelmezi a szeretet mint olyannak mikéntjét... Úgy a sori közepe-vége felé éreztem egy ízben különösen, hogy nem kellett volna étkeznem közben... Főleg pszichés tekintetben gyomorforgató olykor. Mondhati egészében... Vér nem sok folyik benne bár, de az biztos, hogy nem minden szereplője éli túl az animét.

...A végére ömlesztve néhány határeset:

A "Higurashi no naku koro ni" még, ami eléggé zűrős fajta anime franchise, de az még nagyjából emészthető. A második évaddal, a KAI-jal együtt ad némileg letisztult képet a végére. Az első évad iszonyő zavaros, és nyomasztó, a második évada követhetőbb, és inkább kezdi körvonalazni, mi ez az egész. Mindkét évad a maga nemében kiváló. Persze nem mindenki szereti a véres, szadista, és érzelmileg ingadozó, valamint zavaros alkotásokat, de nekem nagyon bejön a Higurashi.

Mahou Shoujo Site: az első néhány része egészen szadista alkotás. Utána átmegy kicsit más irányba. Ez se kifejezett extrém.

A Serial Experiments Lain meg igen tömény mondanivalóval bír, és az is megterhelő pszichésen, de talán még az se az extrém kategória.

Én úgy éltem meg, a Happy Sugar-nél kezdődik, ami pszichésen extrém. Régebbben készült néhány kaszabolós, brutálisan véres alkotás is, mint pl az

Elfen Lied, ami alapvetően slice of life és scifi keveréke, de az se igazán extrém, inkább csak a vér, ami sok benne, meg a "hentesmunka"... Ami még lélektani és igen nyomasztó, az a

Satsuriku no tenshi, nagyon szeretem, bár ez se extrém kategória, inkább olyasmi, mint Dosztojekvszkíj-től a Bűn és bűnhődés.

Devilman Crybaby: 10 részes sori, ez se extrém, de azért ez se megy matyóhímzés... Lényegében a sátánizmusról szól, groteszk és kissé véres is.

Blood-c 1. sorozat évada ami annak előrehaladtával egyre gyanúsabb, a 10-11.része pszichésen meghökkentő, a vége meg iszonyat hentesmunka... A Blood-c 12 részéből az első 10 részénél nem kell számítani semmi különösre, csak a sablonos "iskolás csajszi suli után meg szörnyeket kaszabolni". Nos, a végére kiderül, hogy nem igazán erről van szó. És a végefelé gyomor is kell hozzá...

Sonny Boy.

Nagyon elvont, nehezen is tudom értelmezni.

A rajzolása is egyedi.

Nem hasonló, de nekem érzelmileg megrázóak voltak a következők. Mert az emberi elménél, és kegyetlenségnél nincs borzalmasabb számomra.

Hotaru no Haka

Psycho-Pass

Perfect Blue

Rainbow: Nisha Rokubou no Shichinin

Ide írhatnám a Barefoot Gen című művet is. Hisz az atombomba témája miatt nagyon fájdalmas, de maga a megvalósítás, pár részlet kivételével nem egy nagyon jó darab. De ha van türelmed végig nézni mindenképp ajánlom.