Maier Libnitz ujj kopogtatós unalom-űzőjét el tudná valaki magyarázni? (Flow c. Konyvbol)

"A következőt csinálja: amikor az előadó kezd fárasztóvá válni, egyenként megemeli és visszaejti az ujjait az asztalon - először a jobb hüvelykujját, aztán a jobb keze középső ujját, aztán a mutatóujját, aztán a gyűrűsujját, megint a mutatóujját, végül a kisujját. Aztán áttér a bal kezére, és a bal kisujjával koppint egyet, aztán jön a középső ujj, a gyűrűsujj, a mutatóujj, újra a középső ujj és végül a bal hüvelykujj. Aztán előbb a jobb kéz, utána a bal kéz is megfordítja az ujjak leütésének sorrendjét. Ha fél és egész leütésnyi szüneteket iktat be a megfelelő helyeken, akkor 888 kombinációt játszhat le anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkozna. Mivel a leütések ritmikusan történnek, olyan csaknem zenei harmónia bontakozik ki belőle, amelyet akár le is lehetne kottázni. Miután ezt az ártatlan játékot felfedezte, Maier-Leibnitz professzor kitalált rá egy érdekes felhasználási módot is: gondolatláncainak hosszúságát mérte vele. A 888 leütés háromszor megismételve 2 664 leütést tesz ki, amit némi gyakorlattal majdnem tizenkét perc alatt lehet befejezni."(CsikszentmihalyiMihaly-Flow)