A Hal a tortan mult heti adasaban volt Koltai Robert, aki egy verset szavalt, es ennek a versenek a cime es az irojat szeretnem megtudni?

Van nekem egy öreg lovam

Meg egy rozzant szekerem,

Jó időbe, rossz időbe

Mindig vígan terelem.

Semmi bajom, semmi gondom,

A lovamnak csak aszondom:

- Gyű Madár, hej madár!

És a többit tudja már.

Napestig a bakon ülök,

Szundikálok, pipázok,

Jó időbe sütkérezek,

Rossz időbe megázok.

Így megy ez már évek óta,

Nem változik már a nóta,

- Gyű Madár, hej Madár!

Nem változok én se már.

Egyre vénebb lesz a szerszám,

Egyre vénebb lesz a ló,

Kocsi-húzni, utca-futni -

Néki az már nem való.

Így azután mindegy nékem:

Van vendégem, nincs vendégem,

- Gyű Madár, hej Madár!

Se nagy haszon, se nagy kár!

Válogatós úri népség

A kocsimba be nem ül,

Igaz is, hogy cifra rajta

Nincs se kívül, se belül.

Nem is igen kínálgatom,

Félrevágom a kalapom,

- Gyű Madár, hej Madár!

Megélek én így is már.

Néha mégis beletéved

Egy szerelmes ifju pár,

Készülődök, kászálódok:

Gyű Madár és hej Madár!

Mire lassan nekivágok,

Elfelejtik a világot,

- Gyű Madár, hej Madár!

Édes a csók, csattan már.

Vén lovan is, ahogy hallja,

A világnak nekivág,

Mint amikor a huszárló

Meghallja a trombitát.

Ahogy büszkén lépegetne,

Visszatér a régi kedve,

- Gyű Madár, hej Madár!

De sok csókot hallott már.

Eszébe jut a lovamnak

Az a csók...és az a nyár...

Az a nyár...és az az eskü...

Gyű Madár és hej Madár!

Olyan tüzes lesz, amilyen volt,

A gazdája is ilyen volt,

- Gyű Madár, hej Madár!

Bizony annak vége már.

Jobb lesz nékünk lassan menni,

Vén szekerem, vén lovam,

Jobb lesz nekünk megpihenni,

Öreg idő, este van.

Lassan menni, megpihenni,

Hogy ne bántson senki, semmi,

- Gyű Madár, hej Madár!

Miértünk már úgyse kár!

Heltai Jenő - Párizs, 1900