A zene fősodrának alakulása az elmúlt több évtized során, szerintetek is jól szemlélteti az emberiség butulását, fokozódó kulturális igénytelenségét?

Mert szerintem így van. Sőt még korábbra is visszatekinthetünk, amikor még az emberek kikapcsolódás gyanánt komolyzenét és dzsesszt hallgattak. De még a 60-as, 70-es években is olyan előadok voltak szupersztárok és léptek fel stadionokban, ami manapság már elég fura.

Példának okáért a számaikat hangszeres és improvizatív betétekkel kibővítő, sok esetben 20-30 percesre hosszabbított hard rock zenekarok (Led Zeppelin, Deep Purple), a fúziós jazz rock nagyjai (Al Di Meola, Miles Davis, John McLaughlin, Mahavishnu Orchestra, az avantgárd Frank Zappa, stb) vagy a komolyzenéből sokat merítő progresszív rock zenekarok (Rush, Genesis, Yes, Emerson Lake and Palmer, Jethro Tull, Pink Floyd, stb)

Vagy később a metal különböző válfajaiból is előkerült egy-két olyan zenekar, akik komplex és nehezen emészthető zenéjükkel széles sikereket arattak (Dream Theater, Pantera, Tool, vagy akár Maiden, Metallica, Slayer, stb)

Aztán ezek egyre kevesebb helyet kaptak a mainstreamben kb a 80-as évek második felétől napjainkig, de azok a stílusok amik mindig is szem előtt voltak (pop, rap, diszkó) azok is egyre igénytelenebbek és egyszerűbbek (tisztelet a kevés kivételnek).

Ha a fent felsorolt előadókat (írhatnék még rengeteg nevet) vagy egy komolyzenei művet a mai fiataloknak odafigyelve meg kellene hallgatniuk valószínűleg 99 százalékának nem fogná fel a diónyi agya és vallatni lehetne. Pár évtizeddel ezelőtt ez kb 50 százalék lett volna. Szerintetek jól látom?