Tarja Turunen miért távozott a Nightwishből?

Hosszú és komplikált.

A végére már óriási volt a hajtás. Hosszú turnék, utazás és fellépés minden áldott nap, - Tuomas nem volt képes felfogni, hogy Tarjának a teste a hangszere, sokkal több mindenre kell figyelnie, mint nekik, hogy ez ne menjen a hangja minőségének rovására. A többiek persze a hangszerek mellett akár félálomban is játszhatnak, nem befolyásol ez semmit a játékukban, ha tudnak mindent... hát, - azért egy énekesnél ez nem így működik. Tökéletes hangi teljesítményt kell nyújtania, mindemellett aktívan mozogni, ugrálni, headbangelni, lelkesíteni a közönséget, - ugye zeneakadémiára is járt ebben az időben, így nem volt egyszerű összehozni mindent. Tarja csak egy szabad nyarat akart, amikor nem csinálnak semmit, kipihenik magukat, nyugalomban élik az életüket, de Tuomas hajthatatlan volt.

De nem csak Tarja, hanem a későbbi Anette Olzon is beszámolt komoly kommunikációs problémákról, ami Tuomas jellemét illeti.

A másik, hogy Tarja férjhez ment egy Marcelo Cabuli nevű üzletemberhez (a mai napig a férje), és ez egyáltalán nem volt ínyére. Ugye Tarja szólókarrierbe is szeretett volna kezdeni, és Tuomasnak az sem tetszett, hogy külön menedzselte Tarját, innentől kezdve mindent a férjével osztott meg, vele utazott, az utolsó koncertek előtt egy órával érkeztek, utána pedig azonnal leléptek, nem maradtak a csapattal.

Tarja javasolta, hogy nem kéne minden egyes felkérésre igent mondani, pláne nem azokra, ahol egyébként sem fizetnék meg őket, - ebből Tuomas azt hozta ki, hogy Marcelo teljesen megrontotta, megváltoztatta a személyiségét és egy pénzéhes dívává (??!😳) tette, pedig szó sem volt erről. Most akkor ki a pénzéhes?!

Tuomasnak komoly nézeteltérései voltak Marceloval, mert úgy érezte, szembeszelet fúj neki minden tekintetben, pedig ő csak Tarját védte.

Tarja egyébként is gyakran kívülállónak érezte magát a csapatban egyedüli nőként. Azért egy sereg dohányzó, partiőrült férfi mellett nem volt könnyű neki. Egyszer egy reptéren, hirtelen felindulásból azt mondta, hogy nincs szüksége többé a Nightwishre. Aztán pár hónappal később megkapta a választ: kitették a szűrét. ...Előtte pont egy olyan koncertjük volt egyébként, amikor Tarja teljesen felszabadult, nagyon jól érezte magát, úgy érezte, összefonódott a csapat, - nem is sejtette, hogy ez vár rá, - szóval borzasztó lehetett mindezt átélni ilyen előzményekkel. Bár valószínűleg előbb-utóbb önként úgy is távozott volna.

Ahhoz a bizonyos koncerthez és a kirúgás előzményekhez kapcsolódóan idézet Tarja leveléből (amit az együttes nyílt levelére írt válaszként):

“[...] A múlt pénteken, október 21-én volt az a nap, amikor az egész együttes hosszú ideig várakozott.

A gyakorlás már kora reggel elkezdődött. Nagyon beteg voltam és ideges amiatt, hogy nem leszek képes énekelni a próbák alatt.

Szintén lesokkolódtam, amikor szembesültem azzal, hogy a koncert program jóval hosszabb lesz, mint egy szokásos Nightwish koncert. Ráadásul egy különleges vendég is jön, hogy fellépjen velünk, jóval többször kell átöltöznöm az előadás alatt, mint általában, és először lesz nagy képernyő, és sokkal nagyobb produkció a színpadon.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a teljes koncertet rögzítik, és film is készül belőle.

Mi öten végre játszhatunk a Hartwall arénában.

Annak ellenére, hogy mindannyian tudtuk, ez az első ilyen alkalmunk, minden jegyet eladtunk, végül a színpadon láttuk meg, hogy ujjongó, tapsoló és álló emberek foglalják minden egyes helyet. Hihetetlen érzés volt.

Soha nem fogom elfelejteni, mennyire csodálatos volt a finn közönség ragyogó fogadtatása.

Amikor a koncert végetért, örömkönnyekben törtem ki a színpadon. Örömkönnyekben, mert képes voltam mindent a lehető legjobban megcsinálni annak ellenére, hogy beteg voltam. Örömkönnyekben, mert ez volt a hosszú turnénk lehető legjobb befejezése, és örömkönnyekben, azért a legcsodálatosabb elismerésért, amit egy művész kaphat: tapsoló és mosolygó arcokat.

Ebben a pillanatban még fogalmam sem volt arról, hogy nem sokkal ezután újra sírni fogok.

A koncert után a srácok a backstage-be invitáltak, hogy legyünk együtt, és megkértek, hogy öleljük meg egymást. Ez azért volt furcsa, mert ez ugyanaz az ölelés volt, amellyel hagyományosan minden koncert előtt összejöttünk. Ez a hagyomány megmaradt köztünk annak ellenére, hogy a feszültség és a növekvő nyomás már hosszú ideje fennállt.

Azonnal úgy éreztem, hogy köszönettel tartozom nekik, amit hangosan meg is tettem, de válasz nem érkezett rá.

Utána a kezembe adtak egy levelet és megkértek, hogy a következő napon olvassam el. Ugyanaz a levél volt, ami ma már publikus.

Elolvastam, és teljesen lesokkolódtam.

Nem tudtam, mit mondjak, és miközben ezeket a sorokat írom, - még most sem tudom.

Óriási haragot éreztem abban a levélben, és továbbra is nagyon zavaros érzéseim vannak vele, de nem akarok erre a haragra még nagyobb haraggal válaszolni. A magánügyeinket nem lenne szabad nyilvánosan kiteregetni.

Tudom, ez a pillanat, amin most keresztül megyünk, nagyon nehéz mindenkinek, beleértve a srácokat is.

Noha sok különböző lehetőség és tippem van azzal kapcsolatban, hogy rájöjjek és értelmezni tudjam, mit akartak elmondani ezzel a levéllel, - még mindig képtelen vagyok megérteni, amilyen stílusban tették mindezt. Sajnálom, ha a srácok ilyennek látnak. Egyáltalán nem ismerek magamra, amilyen szavakkal ők leírtak engem.

Rendkívül gonosz dolgokat állítottak rólam, de az a rész, amit Marceloról, a férjemről írtak, számomra kiverte a biztosítékot. Ő az a férfi, akit szeretek, a legjobb barátom, és ő volt a legnagyobb támaszom az elmúlt években.

9 évig voltunk együtt velük a bandában, közösen éltünk meg jó, és kevésbé jó pillanatokat. Azt gondoltam, ismerem őket, de tévedtem.

De minden, ami történt, még nem elegendő ahhoz, hogy én is gonosznak tekintsem őket.

Most eljött az idő, hogy lenyugodjak, és elgondolkodjak mindezen. [...]”