Gitározni tudók! Tudnátok írni egy kicsit a tanulás folyamatáról, és magáról a játékról?

Szia! 9 éve gitározom, nagyrészt autodidakta módon, de egy párszor voltam tanárnál is.

Már többször is eljutottam arra a szintre amire akartam, de mindig tovább akartam lépni.

Próbálj meg mindig kisseb célokat kitűzni magadnak, és akkor lesznek sikerélményeid.

Ajánlom neked a Muszti-Dobay féle gitáriskolát. Az alapokat megtanulhatod belőle.

Szükséged lesz egy gitárra is, elektromosra, vagy akusztikusra, attól függően, hogy mit szeretnél majd játszani.

14 éve gitározom. 3 éve tanítom. - egyetemi szintű tanulmányokat folytatok. - tervben van a művész mesterszak is.

Ha szeretnél gitározni, akkor az az első, hogy a stílust kitaláld. Nem azonos hangszerek kellenek a különböző stílusokhoz. A nylon húros klasszikus gitárt használják néha könnyűzenében, meg ilyen tábortüzes bulikon is. Aztán van a fém húros akusztikus és elektromos gitárok, szintén fém húrokkal.

Mind-mind más.

Én azt javasolnám, ha nem csak 3 akkordos zenerajongó szeretnél maradni, érdemes egy tanárhoz elmenni, akár még hangszer vásárlás előtt, aki meg tud neked mutatni különböző stílusokat, hangszereket. Vagy ha van konkrét elképzelésed, akkor egy olyan tanárhoz. Aki aztán esetleg tud segíteni egy megfelelő hangszer kiválasztásában.

A Muszty-Dobay, amit ajánlottak, tényleg nagyon jó, van a gitár iskolán kívül 5 kötet dal is.

Mert gyakorlatilag tábortűzi scenariora készült. némi elméletet összeszedsz belőle ugyan, de profi nem leszel belőle.

Én 18 éven át csináltam. De sohasem jutottam el arra a szintre amit szerettem volna, bár nem alacsonyan volt a sajátmagam által állított léc. :)

@6: Igen, tábortüzes gitározásra készült. Szóval ha jó tábortüzes gitározáshoz, akkor jól betölti a célját, azaz jó könyv - szerintem pl az.

Az meg más kérdés, hogy ha az ember más stílusokba (is) bele akar merülni, többet akarsz tudni, akkor másfele is kell nézelődnie, de ez elég értelemszerű.

De ki az isten akar tábortüzes gitározni? Meg börtön ablakábant énekelni, meg dórémífázni... Lehet h én vagyok gyökér, de nem tudnék 5 pernél tovább ilyen könyveket olvasni.

Meg a zeneiskolában is megőrültem amikor amikor elkezdtek nekem szinkópázni, meg kiskecelányomozni miközben voltam kb 8 éves, és azért mentem oda, mert gitározni szerettem volna, de aztán megutáltam az egészet az elején, pedig egyébként jó dolog gitározni.

@8: Sokan vannak, akik tábortüzes énekkísérgetés céljából kezdtek gitározni, ennyire vágytak, és pont ezt is teszik ezzel a hangszerrel. Én magam is ismerek több ilyen embert. És nincs ezzel semmi baj, ha valaki azt szeretné, miért ne tegye? Ehhez meg tökjó tankönyv a M-D.

A dó-ré-mí-fá, a szinkópa, meg a kis kece lányom már teljesen más tészta. Ezek pont annak kellenek, aki komolyan akar foglalkozni a zenével. Akit tényleg érdekel a zene, annak alapvető fontosságú a szolmizáció ismerete. Ami a szinkópát illeti, a zenében az egyik legfontosabb a hangsúlyozás, ettől lesz a zene több, mint hangok egymásutánja, szóval nem, hogy nem árt, de elengedhetetlenül fontos ilyesmiről tanulnunk. A kis kece lányom, illetve egyéb népdalok pedig arra jók, hogy könnyebb darabokkal kezdhessük a tanulást, ne egyből mélyvízzel. Ráadásul olyan könyebb darabokkal, amiket vélhetőleg már amúgy is ismerünk és benne vanak a fülünkben.

Érdekes az álláspontod, mert nekem tök ellentétesnek tűnik. Egyrészről nem tetszik, ha valami csak egy alap szintig (tábortüzes akkordsika) visz el, másrészt az sem tetszik, ha valami bevezetne a zene mélyebb világába.

Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy elektromos gitáros vagy, illetve voltál, aki zúzni szeretne ezerrel, anélkül, hogy igazán értené a zenét. Amivel szintén nincs amúgy semmi baj, félre ne érts. Csak egy tipp :)

Inkább csak provokáltam. Én is ismerek több ilyen embert aki csak tábortűzezni akart. Ami tök jó dolog ha valakinek jó hangja van. Meg akkor is ha nem. De 2020-ban akkor sem adnék senkinek musztydobayt, mert sokkal jobb dolgokat lehet találni youtubeon akár. Vagy személyesen valakitől tanulni..

Gyerekként meg rohadtul nem érdekelt a zene, csak gitározni akartam. De ugye a zeneiskolában máshogy mennek a dolgok, az ugye inkább a klasszikus iskolára hasonlít. Tehát járhattam egyszerre két iskolába mingyár.

Nem feltétlenül kell mindenkit az elmélettel nyomasztani. Lehet h valaki akadémikusnak született, és nem fáj neki ez a stílus, de sokan nem ilyenek.

Meg egyébként is egy csomó mindenre úgy is rá lehet jönni, hogy csak a hangokat hallod, meg látod, h mit fogsz le, de nem nevezed el. Ha valaki sokat gitározik akkor belevésődik az agyába, hogy hol milyen hang van a gitáron. A ritmikával is ugyanez a helyzet. Gyakorolni kell, h a bonyolultabb dolgokat is el tudja játszani az ember, aztán bármit ki lehet találni. A zeneszerzéshez is ott van ma már az informatika. Bármit ki lehet próbálni, lehet kísérletezni, nem kell kottát íni.

Nekem elég az amire magamtól rájövök. Szerintem a hátralevő életemben én már nem fogok zeneelméleti könyveket olvasni, meg ilyen előadásokra járni. Pedig érdekel a zene, de valahol fáj az, ha meghallok vmilyen zeneelméleti kifejezést. Mondjuk hogy C-dúr, vagy bármi.