Vannak még legendák?

Kihaltak a 90-es években.

Eleve szégyennek tartom, hogy jelenleg az ilyen Olivia Rodrigo meg Madison Beer féle, énekléshez hangyányit sem konyító, futószalagon gyártott tinir*biket favorizáltatják ország-világgal.

Most persze, biztosan jönni fog az ömlengés azzal kapcsolatban, hogy pl. anno Bowie és az ő generációjuk számított formabontónak és értelmezhetetlennek a közönség számára, aztán mára stílusteremtő ikonként emlegeti őket mindenki.

De álljuk csak meg: Bowie dalainak még volt minőségi mondanivalója, egyedi stílusa, és tényleg társadalomkritikus volt. Úgy veszem észre, a mostani “ikonok”, akiket jelenleg annak szeretnének kikiáltani össze-vissza lopkodnak a “retró” stílusokból - attól függ, éppen melyik a menő”-, a mondanivalót pedig szó szerint a “shit, fuck, yeah”-szintre redukálják.