Évekig nagy Visual kei rajongó voltam. Más zenét szinte nem is hallgattam, de valahogy elmúlt. Már nem is értem, hogy hogyan tudtam annyira oda lenni értük. (az animékkel, és a japán rajongással is van) Más is volt így vele?

Én egy időben visual kei-es frizurát csináltattam, hordtam olyan stílusú ruhákat is. Gitározni is a j-rock hatására kezdtem el. Kiközösített voltam a suliban a stílusom miatt, de lesz4rtam.

Animéket nem igazán néztem. Sose illettem be ebbe a japán rajongó körbe, mert nem érdekelt az anime és a manga. Az ázsiai pasik se igazán...Con-ra se akartam menni. Nem vonzott a dolog.

Inkább goth, emo haverjaim voltak. Ezek a barátságok inkább azért szűntek meg, mert volt aki lezüllött, volt aki momzi lett stb. Eltávolodtunk.

Manapság már nem öltözök j-rockosan (inkább gothosan - killstar, disturbia cuccok) , átlagosabb a hajam is. Többnyire amerikai rock, metal zenéket hallgatok, de időnként megint meghallgatom a régi kedvenc jrock bandáimat is.

" hogy múlt el a japán-mánia"

Feloszlottak a kedvenc bandáim vagy hosszú éves szüneteket tartottak. Stílust váltottak pl külsőre full csajosak lettek, vagy teljesen más stílusú zenéket csináltak.

Az új bandák közül egyre kevesebb tetszett meg.

"a környezetük hogy fogadta"

Csökkent a népszerűségem. Elég fiús stílusom volt és sok csajnak bejöttem. Miután nem volt extrém frizurám stb lekoptak a csajok.. Akik amúgy hozzá teszem full átlagosan néztek ki/dagadtak voltak, ha érdekeltek volna a nők akkor se kezdtem volna velük.

Miért kellene hogy elmúljon a "japán mánia"? a japán kultúra nem csak animéből meg a visual keyből áll.

Anime: szerintem neked nem kell magyaráznom, h minőségben, tartalomban. célközönsében azért elég sok különféle anime van. Örökzöld klasszikustól a szemétig minden.

Zene: a 70es évek japán Jazz szcénája a mai napig meghatározó fejezet a Jazz torténetében. A 80as évekből a japán CityPop szintén referencia a műfajában. World/folk vonalon pl. Ondekoza megkerülhetetlen. És akkor még ott van Yoko Kanno. Lehetne hosszasan folytatni.

40 pluszosként továbbra is szoktam animét nézni, igaz nem annyit mint 30, vagy akár csak 10 éve. de nem azért mert megutáltam, hanem a szokásaim változtak, nem naponta hetente várom az aktuálisakat, hanem kb évente egyszer letöltök minden ami akkor aktuális és érdekel, aztán pár nap alatt ledarálom.

A Japán zenétől sem zárkózom el továbbra sem, igaz a kedvelt műfajok változtak az évek alatt.

Az más kérdés hogy én soha nem kaptam rá egy-egy zenei/anime/film műfajra kizárólagosan, még ha rajongtam/rajongok is valamiért, akkor sem írom ki a homlokomra (frizura, öltözék, badge, pin, merchandise cuccok), nem azért mert ciki, hanem egyrészt mert senkit nem érdekel, másrészt meg nem fizetek azért, hogy még én reklámozzak bármit is.

Nem baj az, hogy kinőtted, én is kinőttem a Guns'n'Roses/Nirvana/Eurotrance korszakomat. Nekem is jött más, neked is fog, csak ne lovalld bele magad annyira egy dologba, ne legyen kizárólagos. Bármi is legyen az, ami következőnek megragad, akkor is 100%, hogy van még ezer más is ami tetszene neked, ha majd adsz esély nekik.

Mikor valaki ennyire szűk spektrumú , nagy lánggal égő rajongást tanúsít bizonyos dolgok iránt, az egyszer kiég. Általában inkább előbb, mint később.

Én évek óta nézek animéket és j-horrort. Hallgatok j-rock, visual kei, citypop zenéket és a japán utcai divatból inspirálódok már vagy 5-6 éve. Van kedvenc japán éttermem. De nem a rajongás szintjén vagyok. Számtalan egyéb zenét is szeretek, járok mindenféle koncertekre, van hogy 1-2 hónapig egy animét sem nézek meg. Nem a japán popkultúra az életem origója. Hanem csak fontos része annak. Szerintem ez így marad tartós. Nem csak ideiglenes állomás.

Mindenkinek van egy ilyen korszaka, amiből később kinől. Aztán ahogy telnek az évek, azt veszem észre hogy lassan visszakanyarodok azokhoz a dolgokhoz amit pl.tiniként vagy gyerekként szerettem, és azon kapom magam hogy újra animét nézek, és jrockot hallgatok mert jót tesz a lelkemnek.

Én anno annyira beleástam magam a jrock és japán világba hogy twitteren is japánokkal társalogtam. Volt 1-2 eset amikor privátban beszélgettem jrock énekesekkel (nem kell nagy bandákra gondolni), így visszagondolva azért "veszélyes" is volt..