Normális reakció az, hogy elkezdtem elektromos gitáron gitározni és nem megy jól, ezért azt érzem, hogy meg kéne gyűlölnöm a rock zenét is, mert idegesít, hogy másoknak megy?

Úgy érzem, hogy ha nekem nem megy és másnak igen, akkor abba kell hagynom a zenehallgatást, hogy ne is idegesítsen, hogy másnak megy. Mert azt érzem én ugyanúgy megérdemelném a boldogságot meg a sikert, mint bárki más, csak a magányom és a mentális betegségem korlátoz ebben. Legalább akkor miért nem adta meg az élet nekem azt, hogy ha már magányos és kényszer beteg vagyok, hogy a gitározás könnyen, jól menjen. Nekem soha semmi nem megy jól és soha semmi nem sikerül ebben a rohadt életben.

Klasszikus gitáron tanultam 10 évet, de csak magamtól és az akkordozós, tábortűzi szintig jutottam. Szeptembertől tanulok elektromos gitáron tanárral és júliusban vettem az elektromos gitárt, szeptemberig magam próbálkoztam vele inkább kevesebb, mint több sikerrel.