Mai világban tud még valaki ilyen klasszik, sztereotipikus HipHop számokat mondani?

Tudjátok, olyasmikre gondolok mint aminek az alapjában olyan hangminták vannak mint pl.:

> a bérház padlásán 80 éve ottfelejtett pianinón pötyörészik valamit a 102 éves nagymamám este fél 12-kor;

> aszott szaxszofonon "nyöszörög" valaki;

> a zeneiskolai tanárom elszántan próbál pár másodperces szakaszokban bemelegíteni a hétéves kislányom által szakkönyvek nélkül, saját elképzelésből faragott furulyán;

> szegény családból származó suhancok az autós műhelyből kicsent, leharcolt pákával lim-lom alkatrészekből összeforrasztanak és -építenek egy komplett Rhodes elektro-zongorát, aztán a két leggyakorlottabb tesa párhuzamosan, egy-plusz-egy kezesen elkezdik jazzesen próbálgatni;

> egyszerre "rátenyerelnek" az utcára kidobott zongora mind a 88 billentyűjére, egyenlő erőeloszlással, és azok valamilyen oknál fogva 400ms alatt teljesen lecsengenek;

Ezt persze megspékelik valami totál egzotikus FULL underground customiált dobgéppel, amin van egy "humanization" poti, minimum 80%-ra feltekerve, de még emellé is ütemen belül full érzékenyen ingáznak a dobgépminták pozíciói, amint kicsit kileng a fali 60Hz villany; !DE! az összképet hallva mégis mindig tűélesen tempóban marad ((minden bizonnyal a hatás-ellenhatás elv stíluseffektussá kompenzálja az analóg hibákat));

Minderre pedig valami gettós élettől erősen kikeményedett nigga LEVEL-100 ritmusérzékkel ráéget egy olyan szleg-&-idiómaözön szöveget, aminél az Oxfordi nyelvész professzor csóválja a fejét, hogy ezek "megszegik" a "legfrissebb" kiadású hárommillió címszavas szótárának a korlátait.

Azt meg persze már mondanom se kell, hogy ezek között a töméntelen szalagvágás, a végterméken pedig a meghajlott vinylkorong sercegései-pattogásai (az életszerű és így tartalmas masteringgel) elmaradhatatlanok.