Az autotune történet érdekelne. Mikor találták ki, volt e valamilyen előzménye?

A dolog alapja a hangmagasság-állítás. Már a legelső stúdiómagnóknál is könnyű volt a szalagot egy picivel lassabban vagy gyorsabban lejátszani, így a hang mélyebb ill. magasabb lett. Ugyanezt ma digitálisan pofonegyszerűen megtehetjük (pitch shift). Az eljárással csak annyi a gond, hogy a hang hossza is változik miatta, így azonnal elcsúszik az ének a zenéhez képest.

Ezt a hosszváltozást digitális technikával korrigálni lehet (time stretch). A mélyítés az egyszerűbb eset, hiszen ilyenkor a hang hosszabb a kelleténél, ezért csak ki kel vágni belőle. A magasításnál pont ellenkezőleg, ki kell pótolni a hangot, hogy az eredeti hosszúságot elérje. Az emberi hang nem egy szimpla szinuszgörbe, hanem komplex felhangokkal telített (formant-ok), ráadásul időben folyamatosan változik. Emiatt rövidke darabokra szabdalja a gép a hangot, és sok sok helyen vág ki, illetve told bele, így a dolog nem lesz olyan feltűnő, mintha egyetlen helyen vágna bele, de ott nagyon. Persze azért elég jól hallatszik az eredményen a gépi belepiszkálás.

Egy másik megközelítés a vocoder elve, ez a hangot meghatározott frekvenciákon átszűri, majd egy vivőjel alapján újra összerakja. Sok magyarázat helyett: http://www.youtube.com/watch?v=pQR5MZRuu14

Ez a módszer teljesen megszünteti a hamisságot, hiszen a vivőjel tökéletesen pontos, de az eredmény azért távol áll a természetestől. Inkább robothangnak nevezném. Amúgy telekommunikációra, és hangtitkosításra szánták anno, nem zenére.

A mai autotune programok a phase vocoder elvet alkalmazzák. A gép a hangot fourier transzformációkkal a lehető legapróbb elemeire bontja, vagyis nem fix "hálóval" szűr, hanem elemzi a hangban megtalálható részhullámok frekvenciáját és időbeli változását is. Az egyszerű hullámokat ezek után már könnyebb a fenti módon áthangolni. Végül újra összerakjuk a módosított elemeket, és voilá: előállt a hibátlan, de az eredetihez igen hasonló hang. Ez is sokat fejlődött, mire minimálisra csökkent a beavatkozás miatti műanyag hangzás.

Persze azért ennél bonyolultabb a dolog, és vannak trükkök is benne. Pl. nem szabad teljesen pontosra hangolni, hagyni kell apróbb hibákat is, hogy emberi maradjon a hang. Ha nem vigyáz az ember, az autotune kivasalja az énekben a vibratot is. Persze a jobb algoritmusok külön erre is figyelnek...

Mindig is használták, amennyire a korlátok lehetővé tették. Bár régebben valószínűleg érdemesebb volt újravenni a sávot rontás esetén. Ollóval szalagot vágni/ragasztgatni nem olyan egyszerű, mint egérrel a hangfájlon matatni. :)

A digitális autotune pedig valamikor az ezredforduló környékén indult szélesebb körben terjedésnek. Akkoriban kezdett a technológia igazán meggyőző minőséget produkálni.