Mi a lényege az orgonaimprovizációknak?

Általában megadott dallamra történik. Ennek azért illik felismerhetőnek lennie. Az már az orgonista rutinján, repertoárján, szerző- és műismeretén múlik, hogy milyen stíluselemekből tudja összerakni a rögtönzött zeneművet. Igen, azt. A jó improvizáció egy zenemű lesz mire végetér, és nem a "tuttiban kaparászunk valamit a főművön, miközben a pedálon eljátsszuk a dallamot néhány változatban" jellegű előadást jelenti. Ehhez benne kell lennie a fejében, kezében sok szerző sokszáz motívumának, hogy tudjon miből "legózni" miközben fejben összerakja a következő zenei gondolatot.

Szerintem akkor jó, ha a téma egyértelműen felismerhető, és a szerző vagy a korszak, akinek vagy aminek a stílusában improvizálnak. Másképp fog szólni ugyanaz francia barokk, romantikus stílusban, vagy Bach, Vivaldi, Liszt, Messiaen stílusjegyeit alkalmazva.

Persze ha valaki már akkora név, akkor saját stílusa is van. Jean Guillou-t, Olivier Latry-t, vagy hogy hazaiakat említsek: Pálúr Jánost, Fassang Lászlót egy orgonakedvelő már fel szokta ismerni az improvizációjáról.

De improvizálás az is, amikor egy kántor nem a korálkönyvből kíséri az éneket, hanem maga rögtönöz elő- és utójátékot, és az énnek dallamát sem a szokványos kadenciákkal kíséri.