Tóth Vera: És százszor küldhetsz el c. dalának dalszövegét le tudja írni valaki?

Óriás-súly a bánat,

elnyűtt nagykabát.

Rám nőtt. Lassan bőrömmé vált.

Fakó szürkére színez,

még jól sem áll.

Eddig hordtam, mégis jó lesz

eldobni már.

Sorsunk mikor elhagy

mint hűtlen jó barát,

csak állunk, s csodát várunk,

míg nem pörget tovább.

Aztán mégis újraindul

és új tüzet szít.

S egyszer újból velünk fordul

és égig repít!

Van tovább!

Vidd világ elsírt, régi könnyeim!

Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.

Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!

És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.

Százszor körbe-körbe,

míg el nem szédülünk.

Vagy áll és nem is mozdul,

míg lassan elveszünk.

Aztán mégis újra lobban

mi csendben feszít.

S egy apró láng is tűz, ha robban…

és égig repít.

Van tovább!

Vidd világ elsírt, régi könnyeim!

Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.

Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!

És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.