Miért lassul be a DAW-om ha 96kHz-n használom? (többi lent)

Azért, kérlekalássan, mert gyanítom, a legkisebb buffer size-ra van állítva a buffered, ami most így tippre 128 sample, és kb 3 ms 44100 Hz-en. Na, ha felrakod 96KHz-re, akkor az a 128 sample már csak 1,3 milliszekundum, ami idő alatt nem tudja a hangkártyád és a procid lekezelni az adat útját, szóval recseg. A megoldás az, hogy

a.) nem használod 96 KHz-en a hangkártyádat, ha nem te magad rögzítettél olyan hangszereket, és olyan mikrofonok jelét, ami bír 48KHz-et (kétlem, hogy neked lenne olyanod), vagy használsz nagyrészt olyan VSTi-ket, amik ténylegesen tartalmaznak jelet 48KHz felett, és nem csak torzítást (fehér holló).

b.) amikor éppen nem éppen feljátszol, feltolod a latencyt

c.) megnézed, hogy a DAW midnenféle effekt nélkül, 1 darab 96KHz-es wav lejátszásakor recseg-e. Ha igen, és még mindig ragaszkodsz a 96KHz-hez, akkor vegyél egy [link] hangkártyát, az hitelesítve van arra, hogy ilyeneket csináljon, sőt, az 192KHz-ig is felmegy, de aztán legyen alá egy 4790k procid, ha azzal az 1ms latencyvel olyan frekin akár 1 effektet is akarsz használni :)

A 96KHz parasztvakítás, a fülesed, a mikrofonod, a mindened szándékosan le van szűrve 20KHz körül, hogy kiszedjék az aliast. Szóval ha van egy olyan mikrofonod, olyan előfokod, olyan erősítőd és egy olyan fülesed, ami kitol mindent 48KHz-ig, akkor én átmegyek, bekötöm a szemed, és csinálunk egy felvételt, aztán azt leszűröm 48k-ra, és hússzor egymás után leteszteljük, hogy tudod-e, melyik részlet melyik kHz-en szólt. Ha valami csoda folytán meg is mondod, a statisztikai 50%-ra fogod eltalálni, hogy melyik melyik.

Szóval én egyelőre elengedném ezt a 96KHz-et, mert felesleges, se alapanyag nincs hozzá, se felhasználó. Több mint egy évtizede hencegnek ezzel, de mégiscsak rájöttek a felhasználók, hogy a bitráta többet számít, mint a mintavételezési freki, lévén hogy a denevéreken kívül senki nem hallja azokat a hangokat, maximum a szubharmonikusaikat. És 24-32 bit is csak felvételnél, keverésnél fontos, kevésbé kerekít a matek úgy, és a végeredménynél néhány, külön erre edződött karatemesteren kívül senki sem fogja megmondani, hogy melyik volt a 16, és melyik a 24 bites mix. És ha ugyanebből az indokból akarsz 96KHz-en dolgozni és a végén lekeverni 44100 Hz-re, ne tedd, mert többet veszítesz vele mint nyersz, a resample miatt. Maximum 48k, ami pontosan a fele, de azzal se nyertél semmit, az összeadás-kivonás-oszás-szorzás mind a függőleges skálán, a "biteknél történik", vízszintesen csak az idő van, édes mindegy, hogy az elején hagyod ki minden második adatot vagy a végén.

Szóval én a helyedben átraknám 48k-ra, ha filmbe dolgozozom, és 44,1k-ra, ha "cd-re". MP3-nál meg nem sokat számít, hogy melyik.

Van egy szűk réteg, aki jó eséllyel kiszúrja a 16/44-et egy egyébként kifogástalan felvételen, ami nagyon nagy valószínűséggel természetes (jó, ez így ebben a formában soha nem igaz, de amennyire csak lehet, természetes), akusztikus anyag. Átlagfogyasztók közt nemigen lesz akkora vájtfül, aki tényleg igényli is, hogy a precíz cuccán az alig beszerezhető, fenomenális hangfelvételek így szóljanak. Most nem a hithű audiofilről beszélek, aki ötvenezerért vesz tápkábelt, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy semelyik méregdrága holmijában nincs olyan értékű (tisztaságú, megépítettségű és keresztmetszetű) kábelezés, tehát nem az a szűk keresztmetszet. És persze mintha nem lenne az is nyilvánvaló, hogy még ha a tápkábel lenne az egyetlen jobbá tehető komponens, akkor se hallaná senki egy becsületes duplavak teszten a különbséget...

Vissza a bitmélység és mintavételezés témakörhöz: egyedül akkor van jelentősége, ha komolyabb továbbprocesszálás előtt áll még az anyag. A végsőt illik 24/96-ba is renderelni, ha komolyba megy. És persze ellenőrizni, hogy melyik plugin viselkedik ilyenkor egészen másképpen (legtöbbször a 44.1kHz-en elkövetett trükkök és/vagy hibák tűnnek el, így újra kell gondolni egész szólamokat akár). A végleges render sose baj, ha megy 24/96-ba, hogy tényleg butítatlanul legyen archiválva. Húsz év múlva ha elő kell venni (és van is honnan), egészen biztosan hozzá kell igazítani a korszellemhez kőkeményen, és gondolom akkor azért gombóc lenne a torkokban, ha csak 16/44 formátumban lenne meg a cucc.

Veszteséges formátumot meg tényleg csak annyit érdemes megőrizni, amennyit feltétlenül szükséges. Például kiadott album mp3-ban, persze, hogy van egy perfekt mentésem róla, kinek legyen, ha nekem sincs? :)

Többnyire kényelmesebb persze 96kHz-en dolgozni és a 24/96 renderből lekonvertálni -1dB-re normalizált 16/44 wav-ba, majd abból ontani az mp3-akat, és a legjobb minőségűt archiválni haladéktalanul. De ahhoz olyan gép kell, amit megérdemelsz, és ez többnyire nem azonos azzal, ami van.