Szerintetek, lenne esélyem a rapszakmában? ( többi lent )

Én se értek hozzá, azt tudom, hogy a profiknak már nem elég a sorok végén a rím, hanem a belső rímekre is figyelnek már... de ez nem igazán tudom, hogy működik, talán úgy, hogy pl. amikor az első versszakba írtad, hogy fájdalmát, akkor ahhoz a határát, hazugságát az egy belső rímet képez :). De nem tudom pontosan, azt se hogy ebből mennyinek kéne lennie, meg hasonlók... Amúgy nem rossz, nem sokan tudnak ilyet írni, de szerintem még szakmailag (amihez annyira mondjuk nem értek :D) rád fér a gyakorlás, hogy komoly legyél, azért ez elég rövidke is...

A rapszakmához annyit fűznék hozzá... személyes véleményt, tapasztalatokat természetesen, szóval ne vedd készpénznek :)... hogy szerintem M.o.-on, de mondjuk Amerikába sem igazán a tehetség a fő mérvadó. A lényeg, hogy eladható legyél, az olyasmi nyálgépek, mint Mr. Missh, Smith, Horváth Tamás és Raul mindig népszerűek lesznek (persze ezt is tudni kell megfelelően csinálni, hogy híres nyálgép legyél, de tehetség nem feltétlen kell hozzá), de ugyanilyenek a kamugengszterek, mint Miszter Busta, Ak26, Awful meg hasonlók, vagy Amcsiba az ilyen füves partyrapperek mint Wiz Khalifa... tehát ezek az előadók megtalálták, hogy a célközönség (ami nyílván nem az idősebb korosztály, hanem a 9-30 éves korosztály kb., magyarul a huszon, de ink. tizenévesek korosztálya) mire gerjed be, mivel lehet az ő tetszésüket elnyerni, az alapján pedig felépítettek maguknak egy sikeres karriert. Tehát most csak itt egy kicsit a fogalmak közti zavart akarom eloszlatni... Az hogy lehetsz-e sikeres, nem szabad azzal azonosítani, hogy tehetséges vagy-e. Meg el kell dönteni mit akarsz... rappelgetni, feltölteni youtube-ra, néha fellépni, kiadni a fájdalmaidat és akkor ez egy élvezetes tevékenység lesz neked, egy hobbi, egy önkifejezési mód, amivel még lehet kis pénzt is kereshetsz de nem az a cél vagy mondjuk híres akarsz lenni, azon belül is mit akarsz, tinilányokat, akiknek tőled nedvesedik be a bugyijuk, vagy mondjuk egy kis magánhadsereget, tizenévesekből, akik felnéznek rád, istenítenek, egy nagy gengszterként kezelnek, mint mondjuk Mr. Busta meg az egész RTM esetében. Tehát itt sok út van döntened kell... meg akarsz inkább élni belőle, hírnevet akarsz, egy útkeresésnek használod vagy csak szimplán élvezetből, mert szereted, sőt igényt érzel rá, hogy ilyen formában kifejezd önmagad? Ez a befejezősdi amit itt írtál a kérdés aljába is ez alapján változik... ha pénzt akarsz és hírnevet szerintem ezzel nem leszel túlságosan gazdag és híres, ezért nyilván ki kell dolgoznod egy olyan imidzset, amivel a mai M.o.-on vagy ha más országba mész akkor ott híres és pénzes tudsz lenni. Ha meg keresed az utadat, a barátaidat, közönségedet, önkifejezni akarsz, hobbiból, élvezetből csinálod akkor nem érdemes abbahagyni, ha te úgy érzed itt érdemes mondjuk megvalósítani magadat, meg megkeresni az utadat és nem mondjuk valamilyen sportba. Ez esetbe csináld tovább és fejlődj, szerintem.

A tartalmi részről annyit, hogy nem olyan rossz, de nekem kicsit sablon egyenlőre. Tartalmi részre (persze ez csak négy versszak, tehát nem mérhető teljesen össze a kész számokkal) én olyan 3,5-4 pontot adnék... ez a család fájdalma, szívem gondja, ledobom a terheimet (engedd el, légy boldog stb.), hagyjatok békén, sebet hagyok a sok beképzelt fas**szopón, akik kamugépek, meg alapból a kezdősor, hogy bemutatom az életem, tehát ezek nagyon sablondumák, az egész szöveg ettől egy kicsit olyan, mintha egy közhelyszótár lenne. Nagyon sokan előszedték ezeket a témákat a rappzenébe, tehát kicsit untató és lerágott csont érzetet is kelt. De szerintem ennek ellenére lehetne ezekről beszélni, csak én úgy gondolom, hogy kicsit összeszedettebben, több valós, autentikus, magánéleti drámát és valóságot belecsempészve kéne, nem ilyen felszínesen, mintha felnyitottad volna a rapp közhelyszótárát, és onnan durrogtatnál. Az érzelmi vonalát is kicsit felszínesnek érzem, benne van a kiüresedett, megtört, maga elé meredő embernek a gondolatai, hogy megosztom veletek az életem a fájdalmaim, de ezt is csak pár sorban, úgy érzem pár közhellyel megpendíted, utána jön az árulóknak, meg a birka társadalmunknak, kortársainknak a kritikája, aztán jön egy kis érzelmes "rinyálás", hogy a szívem már így meg úgy fáj és nem bírom, aztán meg jön a végén a kissé gengszteres, "megkeményedtem és most odabaszok" féle duma, hogy vigyáz velem, mert összekócolom a fogsorod... szerintem kicsit össze is kéne szedned a gondolataid, kéne lennie egy koncepciónak, mert ez egyelőre egy rövid kis 16 soros szösszenet, ahol előveszed a legtipikusabb rapptémákat és hozzá a sablongondolatokat. Ezt össze kéne szerintem szedni, akár ezekkel a témákkal, de egy bensőségesebb, valóságosabb formába, hogy jobban beletudjon tekinteni a hallgató a te lelkivilágodba, ja és ez inkább szakmai dolog, de több hasonlat, metafora kéne, azokkal remekül ki tudja magát fejezni az ember. Ha összeszednéd témailag is, tehát nem lenne ennyire csapongó és kicsit mélyebbre mennél, több valósággal és kevesebb közhellyel akkor szerintem a tartalmi rész is erősebb és jobb lenne... bocs ha kicsit túl őszinte volt, de belőlem ezeket az érzéseket és gondolatokat hozta elő ez a szöveg, nem akarok kertelni, pontozz le nyugodtan, de mondom, hogy ez nem a személyed ellen van, meg nem megsérteni akarlak, csak őszintén és frontálisan mondom a véleményem.

Mindenesetre előre sok sikert kívánok! :)