Miért csak a 20. században volt elég ahhoz a zenei tudomány, hogy megszülessen a rock and roll?

nos.

a zenetudománynak ehhez semmi köze. a rock, avagy rock n roll egy könnyűzenei stílus, és ahogy a többi könnyűzenei stílus, ez is egy népzenei gyökérre vezethető vissza. a rockzene esetében ez a blues. méghozzá igen közvetlenül ered a blues-ból ellentétben olyan, szintén blues-alapú formátumokkal, mint a swing vagy a funk.

a blues egy afroamerikai, vidéki, rusztikus zene volt, a tizenkilencedik század végén jelent meg. ehhez kapcsolódnak olyan dolgok, mint a blues skála, a modalitás elvetése (minden fokon dúr7 van), a köznapi, népies témák, a gitárcentrikusság.

a blues sokfelé ágazott el később. egyfelől a jazz ősévé, másfelől a rhythm n blues (más néven r&b) alapjává is vált a negyvenes években. ez a fajta, klasszikus rhythm n blues szellemiségében már erősen megalapozza a rock n rollt (hallgass louis primát, louis jordant, chuck berry-t, little richardot). ez kövezte ki az utat az ötvenes évek közepén a rock n rollnak.

az eredeti rock n roll-dalok egyébként zeneileg szinte azonosak a blues sztenderdekkel, csak inkább fehér előadók játszották. azt lehet mondani, hogy a rock n roll az a könnyűzenei műfaj, ami akkor született meg, mikor a fehér közönség "megérett" a blues-ra.

"miért csak a 20. század 2. felétől van ez a kiabálás és hangoskodás a zenékben?"

sosem hallottad a faust-szimfóniát? sosem hallottál megszólalni egy igazi, dögös, hangos, dinamikus jazz big bandet??? honnan veszed, hogy a hangoskodás a rock n rollal indul?

amire te gondolsz, az az, hogy a rockzene texturája az elektromosan erősíthető hangszerek által jön létre.

másrészt viszont, a rock n roll kialakulásakor minden könnyűzenei stílus alapvetően talpalávaló zene volt. értsd: ezek mind tánczenei stílusok. egy swing zenekarnak, mely 25 tagot is számlálhat, összetett hangzásvilága van. 25 hangszer elég kemény zenei textúrát tud alkotni. nem így a rock (vagy korábban az r&b), ahol 3-4 előadó szokott lenni. itt szükség van különböző megoldásokra, hogy a kemény megszólalást, az erőteljes textúrát szimulálni tudják. ilyen megoldás a torzítás, mely a gitár szinuszjeleit "lecsiszolja", ezzel létrehozva egy kőkemény soundot.

és visszatérve a zenetudományra, a rockzene nem hogy nem zenetudományi vívmány, de pont, hogy annak elvetése. a nyugati, klasszikus zeneművészet már a 12. században százszor komplexebb volt, mint bármilyen rockzene, és a rockzenét nem is zenetudományos okokból szeretjük (vagy nem szeretjük), hanem mert kulturálisan nagy nyomott hagyott a huszadik században. ettől függetlenül, zenetudományi szempontból cseppet sem kimagasló.

a kiabálás honnan származik? azt nem tudom. a klasszikus rockzenészek remekül énekeltek. a hard rock bimbódzásakor (amit akkor még beatnek neveztek) jelentek meg a képzetlen énekesek, akik jobb híján nyilván elkezdtek óbégatni. ez az óbégatás persze később önálló módon fejlődni kezdett, és mint minden, a rockéneklésnek is lett egy know-how-ja.

"És ki volt a fő úttörője ennek?"

erre nem reagáltam kellőképpen.

a rockot megalapozó zenészeknek tartom muddy waterst, john lee hookert és louis primát, lionel hamptont és egy-két glenn miller örökzöldet. ezek az előadók már a negyvenes évek végén előrevetítették a rockot.

a kiforott rock n roll hangzás chuck berry-től és little richardtól származik, de hivatalosan az első rockelőadó bill haley volt. az egész műfaj aztán elvis-ben manifesztálódott.

sokan nem tudják, hogy ez a klasszikus rock n roll vonal teljesen marginális lett az ötvenes évekre.

a mai rockra azok az angol előadók hatottak, akik a hatvanas években hódították meg a slágerlistákat. elsősorban a rolling stones-t és a beatlest, a kinkset, az animals-t, később a creamet kell megemlíteni. a kiforott rockhangzás a led zeppelinhez, a deep purple-hez vagy a black sabbath-hoz kötődik. ezek mind úttörő bandáknak számítanak.

sokan nem tudják, hogy ez a klasszikus rock n roll vonal teljesen marginális lett az ötvenes évekre. *

javítok: * az ötvenes évek végére.