Létezik-e olyan zene, amely tartalmazza a világ összes stílusát?

Kétlem, de a legjobb úton effelé a Pain of Salvation halad azt hiszem

Van ott klasszikus, impresszionizmus, jazz, blues, folk, diszkó, hip-hop, musical-szerű valami, pszichedelikus rock, ambient, aztán még egy rakás metál műfajt is idekevernek, úgy mint a progmetál, az indusztriál, a metalcore, a groove-metál, ésatöbbi... Mindezt úgy csinálják, hogy az adott stílus tökéletesen illeszkedik a koncepcióhoz. Ja, és ami szintén változatossá teszi, hogy a zenekarok 99 százalékával ellentétben nem csak a dúr és a moll skálákat ismerik, valamitn előszeretettel alkalmaznak poliritmiát, de a legtöbb számuk koránt sem illik bele az általános 4/4 vagy 3/4 ritmusképletbe.

MIndezeknek köszönhetően elég nehezen emészthető a zenéjük. Valószínüelg csak az szereti, aki minden műfajra maximálisan nyitott, és hajlandó odafigyelni a zenére (gondolok itt a szövegekre, és a ritmusokra).

Áááhhááá. POS. Popzenét kedvelőknek nem ajánlott. Ennél nehezebben emészthető cucc nem hiszem, hogy létezik. Kiegészíteném még am ondandódat azzal, hogy zenészeknek könnyedén okozhat orgazmust egy-egy gitár+énektéma egy időben történő kivitelezése, nem is beszélve a dobokról, és a sok ritmusfüggetlenítésről.

Aki versenybe szállhat velük változatosság terén, az a Kalisia, akik a Cybion c. albumot cirka tíz évig készítették, és hasonló stíluskavalkádról beszélhetünk esetükben. (Már amennyire egy hetvenperces dalban meg lehetett oldani.)

Talán egyedül a szövegek mélységeiben maradnak le a POS-tól. Persze izgalmas sztori ott is van.