Miért gitározik ilyen sok ember a világon, zenészek akarnak lenni, vagy csak kedvtelésből?

Kutstások bizonyítják, hogy minél több hangszeren tudsz játszani, annál kevesebb eséllyel találkozol öregkorodban a demenciával.

Kodály Zoltán aki azt hiszem oktatásügyi miniszter volt, megmondta, hogy ott ahol zenét tanulnak és bevezették a Kodály-módszert a diákok jobbak matekból, magyarból is és összetartóbbak is.

Egy két szóval: Jót tesz az intelligenciának a zenélés.

Szerintem az emberek érzik, hogy jót tesz nekik. Hogy végre alkothatnak. Életünk nagyrészében fogyasztunk, és nem alkotunk.

Ez nem céltakan bolyongás. Nem azért gitározok én sem, hogy megéljek belőle, hanem mert annyira élvezem... Főleg a rockot... Ha csak egy kvintet lepengetek egy torzított gitáron, olyan érzésem van mintha zenei orgazmusom lenne :D főleg ha jó hangos és hagyom kicsengeni ááá, még rá gondolni is jó :D

Gondolj bele, ha szakmát tanulsz, ott is jobban teszed, ha olyat tanulsz, amit élvezel, független attól, hogy mennyi pénzt ad. És ha élvezed az adott munkát, valószínű nem bánod meddig csinálod mennyiért, akár ingyen is. Az ilyen emberek lesznek profik és több pénzt kérhetnek a jövőben. Na most a gitározást én most hobbiként tanulom... Napi minimum 1 óra gyakorlás :D de van hogy 4 is, a lényeg, hogy az van bennem, hogy egyszer Jimi Hendrix leszek. De ha nem leszek híres se baj, csak érezzem a zenélés örömét. Minek távolabbi cél, ha már azzal egy hatalmas célt elérek ha lepengetek egy akkordot? :D

Az élet kisebb örömeit meg ke találni. Nekem ez a kis öröm hatalmas.

Wictor Wooten - Music is a language előadása https://www.youtube.com/watch?v=2zvjW9arAZ0

Szerintem nagyon sok dolgot tisztáz a témában. A mondani vágyás segédje a hangszer és csak abban igazán önmaga valaki, amikor magának egyéb dolgoktól mentesen beszél. Kipróbáltam már a magamban beszélést, érdekes dolgok jönnek ki belőle mindig megnyugszom a legvégére. A zene is ugyanez.

A 2-es válasza nagyon tetszett, sokmindennel egyetértek, amit leírt.

Én idestova 5 éve gitározom, de nem azért gyakorlok, mert zenész szeretnék lenni, hanem mert leköt és érdekel, meg piszokul élvezem. Egyszerűen nem az a célom, hogy ebből éljek meg bármikor is, hanem az, hogy elégedett legyek magammal, és örömet okozzak magamnak, jobb esteben másoknak is a zenével. Nekem az valami csodálatos érzés, amikor valamit, amit sokat gyakoroltam vagy akár csakoylan kedvem volt, és hirtelen kitaláltam, felveszem, és visszahallgatom, hogy igen, ez én vagyok. Akkor hatványozottan igaz ez, ha másokkal zenélsz együtt, megvan az összhang, és közösen hoztok össze valamit. Na az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy minden másodperc gyakorlás megérte. Másrészt nem csak gitáron játszom, nem szeretnék beszűkölni és arra korlátozódni, meg mindig jó a változatosság, úgyhogy például ukulelén és basszusgitáron is játszogatok.

Azt meg még nem is említettem, hogy a technikai része is nagyon érdekel a dolognak, igen nagy gear-geek vagyok, ezért például hobbyként foglalkozom gitár/ukulele készítéssel is. Nekem nagyon sokat jelent, hogy a saját gitáromon játszom, ami lehet, hogy nem olyan, mint egy félmilliós mesterhangszer, de teljesen olyan, amilyennek én megálmodom.