Mit lehet szeretni a mai amerikai rap/hiphop stb. zenékben?

Drogokról/piáról meg dugásról nem csak a Lil-prefixű előadók zenéje szól, hanem a populáris zene egy jelentős hányada, legyen az pop, rock, soul, reggae, vagy többszáz éves népdalok. Az emberek szeretnek a kedvelt elfoglaltságaikról énekelni - régen maximum csak próbálták egy kicsit bújtatva átadni az ilyesfajta jelentést a kor konzervativizmusa miatt. Persze, lehet amellett érvelni, hogy az talán valamennyivel ízlésesebb, mikor Robert Plant arról énekel a megszólított hölgynek, hogy neki fogja adni a "szerelme" minden incsét, de ez már hozzáállás kérdése. Én őszintén szólva jobban szeretem a mai popzene közönségességét, még a régi pop gügyeségét.

Hogy mit lehet bennük szeretni... Mit lehet bármilyen zenében szeretni? Az ember bármennyire is szeretné azt hinni, hogy tudja tudatosan szűrni, hogy mit szeret, és mit nem, valójában a zenéből nyert élvezet maga ösztönszintű, minden mást csak utána költünk hozzá indoklásképp, szóval ami indoklást az ilyen kérdésre esetlegesen kap az ember, az már tüneti szintű, és már az adott stílust övező közmegegyezés bevett fogalmaiból indul ki. Ennek ellenére mindenesetre megpróbálok indokolni, részben saját ízlésre alapozva, részben tömeg-appeal-re.

XXXTentacion, amennyire észrevettem, pont nem a közönségesebb dalai kapcsán szerezte kultközönségét, hanem az érzelmes oldala miatt. Az az egy album, amit egészében hallottam tőle, szinte teljesen balladás volt, nem volt különösebb jelenléte rajta azoknak a témáknak, amiket fentebb írtál. Sok embernek a saját lelki válságaik, depressziójuk, stb. egy kapcsolódási pont azokkal a negatív érzelmekkel, amiket X átadott a zenéiben, és már sokszor olvastam, hogy fiatalokat segített át nehéz időszakokon a csávó zenéje. Én személy szerint ki nem állhatom, viszont magával a jelenséggel együtt tudok érezni.

Lil Pump-ot viszont egészen bírom, már azelőtt hallgattam a Gucci Gang-et, hogy kijött volna hozzá klip. Hogy miért? Mert kib#szott szórakoztató! Persze, nincs benne mélyebb jelentés, szerkezetileg egyszerű, mint a faék, de nem is akar több lenni annál, ami, szóval ha valami agyatlan, fülbemászó, basszusos popzenére vágyok, arra az első albumáról a legtöbb szám tökéletes. És ez szerintem Pump több kollégájáról is elmondható, az más kérdés, hogy én személy szerint viszonylag kevés hozzá hasonló rappert szeretek.

Az ilyen "ezek nem zenék" kijelentéseket egyre kevésbé szívesen boncolgatom manapság, mert igaziból valódi jelentéssel egyáltalán nem bíró szemantikai kérdés az egész, ahol mindenki teljesen önkényesen húzogatja a határokat, és végső soron nincs neki jelentősége. Mondhatnám, hogy a Gucci Gang is ugyanúgy konszonáns hangközökből, meg konvencionális ritmusokból és strukturális elemekből épül fel, mint bármilyen mainstream popzene, de ezzel olyan értelemben őszintétlen lennék magammal szemben, hogy rengeteg disszonáns, meg "dallamtalan" zenét hallgatok, amiket ettől függetlenül ugyanúgy zenének tartok.

Belemehetnék még az ilyen dolgokba, hogy amúgy az egész SoundCloud rap műfajt amúgy nem érdemes ilyen felszínes nézőpontok miatt elvetni, mert vannak komolyabb hangvételű, meg jobb adottságú képviselői is a stílusnak, pl. Bones, akitől az egész jön, vagy Denzel Curry, sőt, még egy Lil-lel kezdődő nevű előadó is van, aki valami zseniális művész: Lil Ugly Mane, de inkább feltételezem, hogy őket nem is vennéd egy kalap alá Lil Pump-pal.

Tanulság: A probléma minden esetben a műfajok mélyebb ismeretének a teljes hiánya. Ezt alátámasztja a te kérdésed a rappel kapcsolatban, és ez alátámasztja az általad felhozott kpopos vonalat is.

Egyébként műfajtól függetlenül, a legnézettebb előadók sosem lesznek a legjobbak. Igaz ez hip-hopra, de gondolom a kpopra is (bár mivel nem hallgatom, ezért nem lehetek benne biztos). Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy a 3-4 legnagyobb név alapján küldünk a sírba egy teljes műfajt - vannak a hip hopon belül mainstream, elképesztően népszerű előadók, akiknek mély, tartalmas szövegviláguk van, és a hangzásvilág is remek/egyedi.

Egyébként a szövegnél maradva, szerintem xxxtentacionnal nem volt nagy baj, jó, a Look At me-vel robbant be, meg rengeteg hasonló száma volt, de a 17 albumon sokkal mélyebb témákkal foglalkozik. Persze az tény, hogy a kifejezésmódja/szövegvilága hihetetlenül egyszerű, primitív, mint rapper sem tartom sokra, viszont pont emiatt az egyszerűség miatt érti meg mindenki, és ez az oka, hogy tinik milliói imádták őt. Egy Aesop Rock szintű szöveget a legtöbben egyszerűen nem tudnak értelmezni/befogadni, az egy sokkal kisebb közönséghez szól.

Nem nehéz a válasz, igazából te is nagyjából leírtad. A tömegeknek nem fontos hogy valóban értelmes legyen egy számnak a mondanivalója vagy komplex legyen az instrumental stb. Egyszerű trap beatek, mindenki számára érthető primitív szövegek, ezzel lehet könnyű sikert elérni.

Ha szereted/ismered a hip hopot akkor nyilván tudod hogy hosszan lehetne sorolni azokat az előadókat akik tényleg igényes zenét gyártanak. Nem is feltétlenül csak underground arcokra kell gondolni, vannak nagyon népszerű mainstream előadók akiknek a számai zeneileg és/vagy szövegileg is kiemelkedő. Ilyen például Kendrick Lamar, J.Cole, Kanye, Eminem, Travis Scott stb. És persze lehetne sorolni azokat a náluk kevésbé népszerű neveket akik szintén hihetetlenül jó hip hop zenét csinálnak. Egyszerűen van a mai rap szcénának egy olyan vállfaja amit te leírtál, és ez nyilván sokaknak bejön, sokaknak pedig nem. Ettől még összességében az előadók többsége igen tehetséges, igényes, hallgasd azokat akik neked tetszenek.