Vagy el kéne felejtenem, vagy vissza akarom szerezni?

Az első barátom egy hónap járás után szakított velem kb egy hónapja. Még mindig hiányzik. És akármennyire is el akarom felejteni, nem könnyíti meg a helyzetemet, hogy néha akarva akaratlanul is találkoznunk kell. Ilyenkor kerüljük egymást, nem szólunk a másikhoz.

Most kettős érzéseim vannak. Az egyik az, hogy hogyha egy hónap után megunt (azzal a szöveggel szakított, hogy már nem érzi ugyanazt, mint az elején), akkor rohadjon meg ott, ahol van, ne is lássam.

A másik meg, hogy iszonyatosan hiányzik. És úgy érzem, hogy nem fogok tudni nála jobbat találni. Pedig már kaptam azóta szerelmi vallomást más fiúktól is, de teljesen esélytelennek nyilvánítottam őket, mert még mindig úgy érzem, nekem csak az exem kell...

Mit tegyek? Írjak neki? Vagy ne is várjak már tőle semmit? Kérdezzem meg egy közös ismerősünket, a szakítás okáról? (Mert nekem kicsit kamuszagú ez az indok) valahogy kicsit lezáratlannak érzem ezt az egészet. Ha nem reménykednék még mindig, akkor valószínűleg már túl léptem volna rajta. De ehhez meg jó szakítási indokra lett volna szükségem...