Lehet-e a macskám a barátnőm?

Én is imádom a cicákat, főleg az enyémeket, és gondolkodtam is, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha ő lenne az élettársam, de na. :D Azért még szükségem van az emberi lények intelligencia szintjére ahhoz, hogy még legyen még okom arra, hogy itt élek. Megbolondulnék, ha egész nap csak nyávognának hozzám, de nem értenék semmit. :D

Legalább lány macskád van?

Meg amúgy gondolj bele... Egy cica sokkal rövidebb ideig él, mint az emberek. Egész életedben hány párod lenne akkor? :D

Én is nagyon szeretem a cicámat, és számomra pótolhatatlan a vele való kapcsolatom. Viszont a cicám sem tudná pótolni a párommal és a barátaimmal való kapcsolatomat. Teljesen más az, amikor a cicát simogatom az ölemben, meg hozzám dörgölőzik és este a lábamnál alszik, mint az, amikor a párommal ölelkezünk filmezés közben vagy elmegyünk étterembe és egy jót beszélgetünk, vagy ha összeülök néhány barátommal társasozni vagy elmegyünk mozizni.

Lehet a cica a barátod, én is így vagyok az enyémmel, elmondok neki mindent. Minden bánatomat, minden örömömet, olyan dolgokat, amiket embereknek nem mondanék el. A cica nem ítél meg, ha kócos vagyok vagy foltos pólóban takarítok vagy egy hercegnős gyerekmesén elsírom magamat. :) Megvan a sajátos testbeszédünk és nyávogás repertoárunk egymáshoz, ő megvigasztal ha szomorú vagyok én pedig gondoskodom róla. Viszont kellenek az emberi kapcsolatok is, hiszen emberek vagyuk, társas lények, és bizonyos biokémiai folyamatok, amik a boldog kiegyensúlyozott élethez kellenek, csak akkor tudnak lejátszódni az emberi testben, ha egy másik emberrel kommunikálunk, a saját emberi nyelvünkön és a saját emberi testbeszédünkkel. Az olyan közvetlen dolgokról nem is beszélve mint egy puszi vagy egy ölél, ami teljesen mást vált ki az emberből ha a párjával, ha egy barátjával vagy ha a cicájával csinálja. Mindhárom fontos, és mindhárom pótolhatatlan.