Ti mit tennétek a helyemben?

Na szóval, 18 éves lány vagyok, aki anorexiával és depresszióval küzd (173 centiméter, 48 kg). És van egy osztálytársam, akivel mostanában el vagyunk a házi bulikon. Csókolozunk, meg majdnem le is feküdtünk. Azért nem ment bele, mert túl vékony vagyok. Állítólag nem tart csúnyának,csak aggódik. És hát élvezzük egymás társaságát. Amikor kettesben vagyunk, akkor minden oké. Viccelődünk, csókolozunk, meg beszélgetünk. Azonban, amikor társaságban vagyunk akkor nagyon feszengek. ő nagyon populáris, jóképű és a lányok kedvence. Amikor egy bulin az őlébe ültem az ő kérésére, akkor a többi lány féltékenyen és hitetlenkedve nézett minket, mert hogy ő milyen jóképű én meg átlagos vagyok (vagyis a saját véleményem szerint egyáltalán nem vagyok szép). Kicsit félek is, hogy ennyire nagy figyelemnek örvend a lányok körében, akkor hamar elveszíteni. Félig meddig járunk jelenleg. Nem mondtuk ki, de elvárjuk, hogy ne legyen más fiú/lány a másik életében, és nagyon sok időt töltünk együtt.

Az a probléma akadt, hogy tett egy ajánlatot nekem: Holnap találkozzunk egy kávézóban, aztán menjünk el pár osztálytárssal és baráttal egy karaokés buliba, majd ha akarom nála aludhatok (ő a főtéren lakik, én a külvárosba, általában bulizos estéken nem nagyon tudok hazamenni, barátnőnél alszom, ritkán taxizok, vagy reménykedek, hogy valaki haza tud vinni). Ez nagyon jól hangzik azon kivül, hogy még mindig szorongok, ha tömegben vagyunk a pillantások miatt és nem tudom mit szólnának a szülei. Olyan kinosan érezném magam másnap, amikor az anyukájával és a kistestvéreivel kell majd találkoznom. Nem akarunk semmit csinálni, csak aludni, de akkor is. Az anyukája az fogja gondolni, hogy mi ketten. Ááh.

Mondjam le az egészet? Vagy próbáljam meg valahogy kezelni a szorongásomat? De hogyan lehetne? Hogy tudjam elviselni a lenéző pillantásokat, és a rosszmájú megjegyzéseket (Pont azt a rusnya libát válaszotta magának, stb.)? Szerintetek az a valóság? Hogy lehet, hogy egy olyan fiú mint ő, akar engem?