Szerintetek korai, ha vki 12 évesen szerelmes? L

Én már oviban is szerelmes voltam Zolikába. Mindig egy párban mentünk sétálni, fogtuk egymás kezét. Ma már kopasz öreg bácsi, én meg ősz néni. 😄

12 éves korban az ideál képe él a tiniben. Egyik nap a rovkerbe szerelmes, másik nap a hetedikes Bencébe. De ezek nem olyan szerelmek, mint néhány év múlva, amikor már komolyabb biológiai, hormon robbanás befolyásolja a vonzalmakat.

Én akkor lettem (12 évesen) nagyon szerelmes a banda „fejébe", aki 14 volt. Mindig viccelődött, ő vezette a beszélgetéseket, mindig volt valami témája. Vele csókoloztam először és többször, de semmi más nem történt, pedig egyszer együtt is aludtunk sokan. Mi nagyon kis naívak voltunk, még a mellemet se fogta meg, eszünkbe se jutott a szex. A mai napig tartjuk a kapcsolatot.

A többi 12-13 éves barátnőm viszont már nem volt szűz, állandóan mondogatták hogy csináljam én is, marha jó lesz, de én várni akartam, míg felnövök.

Szóval nem baj, ha valaki nagyon szerelmes 12 évesen (nagyon is valós és mély az érzés), viszont ahhoz egy olyan fiú kell, aki tiszteli a lányt és nem akarja megrontani, nem akar visszaélni a lány szerelmével.

Szerelmesnek lenni már bölcsiben is lehet (mindenki átesik ezen), de szexelni csak 18 éves kor után szabad. :)

Egyetértek az előttem szólóval, #8, én pl. konkrétan emlékszem, hogy 5-6 éves lehettem, amikor már egyrészt minden felnőtt azt kérdezte tőlem, hogy van-e már szerelmem, másrészt minden ovistársam szerelmes volt valakibe, én meg kínosan, szégyenkezve éreztem magam, hogy nem volt, eszembe sem jutott, és addig ettem ezen magamat, hogy nekem is "KELL" egy szerelem, hogy konkrétan emlékszem, hogy végiggondoltam az összes fiú ismerősömet este elalvás előtt, hogy ki lehetne méltó erre a címre és így választottam végül valakit, aki egy nyaralás során megkérdezte, hogy segítsen-e vinni a táskámat. Arra már nem emlékszem, hogy oda is adtam-e neki a táskámat, viszont arra igen, hogy meglepett a kedvessége, és arra is, hogy ahogy ebbe belegondoltam, hogy mennyire kedves gesztus volt ez attól a fiútól, úgy beleszerelmesedtem, de csak azért, mert szerelmes akartam lenni, hogy ne lógjak ki a sorból és iszonyat sokáig voltam szerelmes belé, de őszintén, ám határozottan plátóian, hiszen tán nem is találkoztunk többet, vagy néha láttam itt-ott, akkor bizsergett mindenem, de soha semmi több nem volt közöttünk, sőt, tizenévesen pont ugyanezt éreztem minden fiúbanda valamelyik tagja iránt, egyes színészek iránt, de eszem ágában sem volt bárkivel is bármit is csinálni, viszont iszonyatosan élveztem a szerelem bizsergető érzését. Szóval a bölcsiben is igaz, hogy biztos lehet, miért is ne, az utolsó mondatoddal meg még inkább egyetértek, sőt, még rá is teszek egy lapáttal: én már 16 évesen is folyton azt akartam csinálni és csak a sorsnak vagy a jó Istennek köszönhetem, hogy olyan fiúk karjai közé sodort az élet, hogy nem használták ki a néha kifejezetten erőszakos akaratomat, annak ellenére, hogy nálam idősebb, egészséges és hormonoktól pezsgő férfiakkal aludtam egy ágyban, én mégsem csak aludni akartam, haragudtam, hogy senki nem akart engem eléggé, ám most, így már negyven felé viszont iszonyat hálás vagyok mindegyiküknek, mert most látom csak, hogy milyen egy forró fejű kis éretlen csitri voltam még csak akkor és micsoda szerencse, hogy megvártam majdnem napra pontosan a 18. születésnapomat, három héttel előtte hisztiztem ki szó szerint az akkor már két hónapja jártunk és 12 éves korom óta belé is szerelmes voltam :D aktuális szerelmemtől, hogy nehogy már meg kelljen várni a szülinapomat. :D

Fura visszaemlékeznem erre, mert nagyon tisztán emlékszem a saját érzéseimre és gondolataimra, hogy már 12 és 16 évesen is eszméletlenül felnőttnek éreztem magam, de a mostani tudatommal visszanézve annyira, de annyira gyerek voltam még, hogy szerencse, hogy senki nem használt ki.

Szóval röviden és a kérdésedre válaszolva: nem, nem korai, szerelmesnek bármikor szabad lenni, akár több mindenkibe is :) , a testiséggel viszont tényleg érdemes minél tovább várni, akár 18 éves korig, de Amerikában 21 a felnőttség korhatára, ugye, szóval akkor sem késő (azzal együtt, hogy tudom, hogy én hogy lenéztem mindenkit, aki még nem csinálta, miután én elkezdtem az aktív nemi életemet, és tudom, hogy nem egyszerű a társadalommal szemben menni, meg ki vagy mi vagyok én, csak egy névtelen hang az interneten, de éppen ezért fontos hang, mert saját tapasztalatból beszélek, hogy ha lenne lányom, de akár fiam is, pont ugyanezt mondanám neki is, tiszta szívből, féltésből, aggodalomból!)

És még a kötelező vicc is a végére, hátha még mindig van olyan, aki nem ismeri:

- Már mindenki azt mondja, hogy csinálja, csak én nem!

- Mondd te is, de ne csináld!

:)

Vicc, de komolyan: attól még, hogy mindenki a kútba ugrik, neked nem kell utánuk ugranod!

Az meg egy másik kérdés, hogy kivel: vannak olyan barátnőim, akiket még az enyémnél is hevesebb vágy fűtött a nagylánnyá válásuk sürgetése miatt és mindeggyé vált a kivel és meg is bánták, mert ne felejtsétek, kedves fiatalok, de pláne lányok: egy lány mindig kiszolgáltatottabb helyzetben van egy fiúval szemben és életre szóló lelki sérüléseket lehet szerezni egy szerencsétlen első alkalommal, nem is beszélve a szörnyű testi fájdalmakról, ha az a fiú nem elég figyelmes, ugye.

Remélem, nem lett nagyon nagymamásan kioktató, nem annak szántam! :)