Ha egy kapcsolatba nincsen benne bár egy kis vallás tud működni?

Már nem azért (én nem is vagyok vallásos), de így mi értelme van?

,,azért a szabályokat nem tartottuk be haha érti ki érti:))"

Párkapcsolati dinamika örök kérdése, nem mennék bele specifikusabban, hogy a vallásosság önmagában még probléma, egyáltalán nem az. Inkább mondanék egy sokkal több helyzetre beilleszthető javaslatot, mindenkinek egy párkapcsolatban van egy igénye(i) és egy identitása(jelleme).

Két fél törekednie kell egymás megismerésére, megértése, befogadására, tehát ha párod valahogy változik, vagy nem gondolja a dolgokat, mint te, azt mindig érdemes megbeszélni. Mindkettőknek kell egy kellő nyíltság a másik felé, addig ameddig te magad nem érzed rosszul magad szituban, mert úgy érzed megsemmisülsz (bár néha fontos az ön magad megismerése/felülvizsgálata, „hogy biztos, hogy igazam van, vagy tényleg ezért érzem magam szarul”. Persze ez, mind helyzet függő, de mindenben senki nem ért egyet párjával, de a nyíltság és szeretet miatt lesznek olyan dolgok, amiket eddig nem fogadtál el, de most már igen. Viszont lesz olyan is, hogy nem ÉS ez teljesen normális, „Neki” meg kell értenie.

(Picit annyit a „vallásoságról”, hogy annyit tarts meg, ami Neked fontos, és amit te nem szeretsz/nem tudsz vele azonosulni azt nem kell magadra erőltetned, mert csak szorongani fogsz fölöslegesen és azt nem azt jelenti, ha egy valamit nem tartasz be, akkor "ne járhatnál templomba, vagy már nem is vagy istenhívő". Aki ezt mondja, az egy képmutató/manipulátor)

"egymás családjába is beférkeztünk már"

lol.

Magáról a kapcsolatról nem tudok véleményt alkotni, mert konkrétan az se derült ki, hogy mi miatt szakítottatok.

A másik részről meg csak annyit gondolok, hogy a hitet lenézni hatalmas hülyeség, a vallás lenézésével viszont teljesen egyetértek.