Mit csináljak hogy végre vége legyen? (kicsit hosszú, többi lent. )

Az egész négy évvel ezelőtt kezdődött. Beleszerettem egy fiúba,egész jó barátok voltunk.Elmondtam neki levélben, facebookon,versben amit bedobtam a postaládájukba,hogy szeretem.Sosem mondott rá semmi konkrét dolgot,amikor megkapta a verset,másnap mosolyogva amikor eljött mellettem odasúgta hogy megkapta..Ahogy egyre jobban elvesztettem annak reményét hogy lesz köztünk valami annál jobban változtam meg.Ez volt ami elindította a depresszióm.Jaj,de nagy szó ez egy tinitől tudom..Utána történt pár halál eset a családomban,majdnem megbuktam az iskolában,a fiú mindennap eszembejutatta hogy nem kaphatom meg,és nem volt mellettem senki akinek elmondhattam volna.2013-ban minden kapcsolatomat megszakítottam a fiúval,mert el akartam felejteni.Azt mondta nem érti. Nem bírtam ki és újra beszélgetni kezdtem vele,és még jobban szenvedtem tőle. Ekkor küldtem neki a verset.Utána flegmán válaszolt az üzeneteimre.Volt a legjobb barátja, aki bókolt nekem folyamatosan és ez hízelgő volt.El tudtam felejteni hogy a fiú nem szeret,és tudtam nevetni.Mindennap beszélgettem ezzel a sráccal.. Egy idő után éreztem hogy túlságosan is kedvelem.Elmondtam neki,amit nagyon sajnálok.Kiderült hogy kb minden lánnyal ezt csinálja és csak hülyíti a lányokat.. Nagyon fájt. Nem is szerettem ezt a fiút csak jól esett hogy úgy éreztette velem hogy fontos vagyok neki.Ezután a koppanás után máig nem beszéltem azzal a fiúval akit tényleg szerettem.Amikor meglát akkor folyton dühös, flegma fejjel keresztülnéz rajtam.Nem is köszön. Még mindig szeretem. Pedig mindent megtettem azért hogy elmúljon ez az érzés.. Már nem is járunk egy iskolába már egy éve..Mindennap eszembejut, vele rémálmodok.Mit tudnék tenni hogy ennek vége legyen?Hobbim is van...