Miért gondolok még a volt barátomra?

Lassan fél éve, hogy szakítottunk a barátommal, és fél évig voltunk együtt. Néha az van, hogy szent meggyőződésem van arról, hogy túl vagyok rajta, de aztán jön egy hullám, és elkezd hiányozni. Muszáj volt szakítanunk, mert nagyon csúnyán bánt velem, és állandóan hazudozott nekem. Most van egy barátom, akit tényleg szeretek, de az a helyzet, hogy talán a volt barátom miatt nem tudok olyan szeretetteljesen hozzá viszonyulni. A volt barátom a szakításunk óta háromszor is megkeresett, és azt mondta, hogy megváltozik értem és komolyan fogja venni a kapcsolatunkat, mert ezután jött rá, hogy igazán szeret, de én nem igazán hittem neki, ráadásul nem akartam eldobni ezért a mostani kapcsolatomat. Lassan két hónapja, hogy utoljára megkeresett, mert akkor tényleg nyomatékosítottam már neki, hogy hagyjon békén. Minden nap eszembe jut, pedig nagyon haragszom rá, van épp, hogy csak futólag, és rögtön másra gondolok, és próbálom utálni őt, mondogatni magamnak, hogy már elmúlt. De az a helyzet, hogy tényleg nem úgy van. Mit csinálhatnék? Mindig arra gondolok, hogy vajon ő szeret-e még, de ugyanakkor szánalmasnak gondolom magam, ha már elfelejtett, és én még mindig szoktam rá gondolni.