Reális hogy ennyire oda vagyok érte?

Kis korom óta ismertem, de soha nem érdekelt.aztán elmentem egy táborba, ahol ő is ott volt, és nem tetszett még akkor sem, csak akkor kezdett tetszeni, amikor meghallottam, hogy milyen intelligensen reagál a dolgokra. Az nagyon megfogott. Nem beszélünk sokat, évente párszor találkozunk, valami tábor kapcsán vagy ilyesmi. Amióta elkezdett tetszeni, azóta 2 év telt el és az érzéseim csak erősödtek. Egyszerűen úgy érzem, hogy nála jobbat soha nem találhatnék, minden porcikáját szeretem, és amúgy az érdeklődésünk, hitünk, is egy irányba hajlik, és még a politikában is egyet értünk. Mind a ketten adtunk egymásnak becenevet. Csak az a baj, hogy ő nem kezdeményez, nem csinál semmit, csak barátkozik max. Én meg nem akarok kezdeményezni, és úgy vagyok vele, hogy ha valóban lehetne valami köztünk a jövőben akkor lesz,és nem akarom most erőltetni, amikor még lehet nem ez a leg fontosabb.(én mindenképpen hosszútávra akarok tervezni bármennyire is fiatal vagyok:16/Lány, úgy akarok belemenni egy kapcsolatba, ha el tudom képzelni hogy valaha még a férjem is lehetne.) Szóval még változunk mindannyian, és nem akarok ezáltal magamnak sebeket. A lényeg az, hogy csak rá gondolok, alig várom hogy végre láthassam őt, a mosolyát, és mindent ami hozzá kapcsolódik. Sokat álmodok vele, és annak ellenére is kitartottam ez mellett, hogy pár fiú próbált nekem udvarolni. Bárki bármit mond, én úgy érzem ez szerelem, ha csak egyirányú akkor is.csak remélem, hogy ez így marad és ki teljesedik :)