Jó választás a dalmata?

Habitusban a vizsla és a dalmata között nincs jelentős különbség. Az, hogy támadjon és izgága legyen ahhoz egy béna gazdi is kell aki inkább elnézi azt, hogy a kutyája randalírozzon, mint az, hogy elvigye szakemberhez - rendszeresen, pénzért. Oké, ez még nálunk nem divat, de remélem az lesz. Ha valaki tényleg szereti a kutyáját, az ne abban álljon, hogy megeteti és elviszi időnként sétálni, hanem következetesen tanítja és neveli. Ha kell órák hosszat ismétli és ismétli. Ha kell lezavarja az ágyról kő keményen, ha kell lekever neki egy pofont ha erőszakos. Egy neveletlen vizsla ugyanolyan barom se hall-se lát, volt szerencsém vizslatalálkozón részt venni, nem éreztem magam biztonságban, egy kisgyerek meg még úgysem.

Első kutyának a dalmata tényleg merész választás lenne csak úgy simán. Ez csak akkor lehet jó, ha hetente elviszed kutyasuliba és helyreteszik, utána meg nem hagyod visszaesni, a megtanultakat gyakorlod vele. Akkor kifejezetten egy elegáns úri kutyává válhat szemben egy hibbant kergekutyával. Csak az a baj, hogyha valaki nagyon szereti a kutyáját, annak természetellenes a kemény, esetleg fizikai nevelés, így idővel a kutyája a fejére nő és elfogadja a gazdi ezt egy természetes állapotnak. Vagyis a kutya győzött.

Butaság, hogy nem szereti a gyerekeket a dalmata. Nekünk van, ha sokat van gyerekkel, megszokja, ugyanúgy, mint bárki mást. Inkább az idegeneket nem szereti, ha még nem is látja, már a szagukat sem. Onnan tudjuk, hogy volt a postás, mert a kutya ugatni kezd, pedig a ház mögött van a kertben, nem láthatja, mégis tudja. Idegenekkel ugyanígy van. Nagyon jó házőrző, de csak ugat, sosem harap :)

Eleven, azt tény, de annyira nem vészes. A mi kutyánk például úgy vezeti le a feszültséget, hogy van egy kijelölt útvonala a kertben, kijárta magának, és ott szaladgál körbe-körbe :)

Kisgyerekkel max. akkor lehet gond, ha a dalmata nagyon ki akarja fejezni a szeretetét és túlzásba esik.

Az önfejűsége se vészes. Tudja, hogy ha azt mondom neki, üljön le, le kell ülnie. Ha nem akar, nyöszörög egy kicsit, de azért megcsinálja.

Szerintem ne akadályozzon meg benne ez, ha tényleg dalmatát szeretnél. Akit ismer kiskorától, aki sokat van vele, azt imádja, legyen kicsi vagy nagy.

A fentieknek meg üzenem, hogy ha másoknál láttak dalmatát agresszívnak lenni, idegeneknél, az azt jelenti, hogy jól működik a kutya, óvja, félti a gazdáját. A miénk is ugat, ugrál, ha idegent lát. Ez a dolga, de a gazdájával teljesen más.

Fú utolsó, jól megmondtad ! :D

Ha a kutya bevédi a gazdáját idegenekkel szemben, az annak a jele, hogy a kutya magát tartja a család vezetőjének, az alfának a falkában. Az meg, hogy a kutya körbe körbe rohangál a kertben... Esetleg mozgatni kéne, akkor nem kattanna be és rohangálna fel, alá. Utána kéne olvasni a kutya nevelésnek, aztán ajánlgatni másnak a fajtát.

Nincs bekattanva, rengeteg helye van a kertben, sőt, sétáltatjuk is az utcán. Csak nyugodtan sétálgat a kijelölt útvonalán. És szerintem a kutyának az a dolga, hogy ugasson, ha idegen jön. Ezért tartjuk házőrzőként. Ezt a dalmata megcsinálja.

Ezzel lehet kötözködni, persze, mindenbe bele lehet kötni, az élő fába is, de értelme nem sok van, kedves utolsó.

Úgysem te döntöd el, hogy lesz-e a kérdezőnek kutyája vagy sem. Ahogy valószínűleg dalmatád sem volt soha. Egyáltalán nem képzeli magát "alfának", nem olyan a viselkedése. Ez egyéniség kérdése is.

Embert pedig nem eszik, nem is harap meg senkit, nehezen lehetne őt agresszívnek nevezni, ahogy fentebb tették.

Nem egyszerű kutya, ezt nem is állítottam. De nem tudom, milyen alapos köt belém egy olyan, aki valószínűleg tényleg csak a kerítésen keresztül látott dalmatát ugatni.