Hogy vezessem rá őket, hogy ez nekem szörnyen rosszul esik?

Kérdező, ne haragudj, de ha neked ilyen hülyeségek járnak a fejedben, hogy ezzel te "magasabbrendű" leszel, és egyedül nem tudsz megszabadulni ettől a szorongástól, akkor menjél pszichológushoz.

Ez nem verseny, és az égvilàgon semmit nem befolyásol a gyerekkel való kapcsolatodban az, hogy a keresztanyja vagy-e vagy "csak" a nagynénje. Semmit. Ez csak egy elnevezés. Ha lesz majd saját gyereked, pont nem fog màr érdekelni az unokahugod, elhiheted.

Kérdező, magadat kellene rávezetned arra, hogy a tesód gyereke nem azért született, hogy "valamiben "hadd nyerjek már én". Egy gyerek, egy ember, nem eszköz ahhoz, hogy te büszkén feszíthess, hogy keresztanya lettél (egyébként hogy ez miért lenne valami szédítően elképesztő teljesítmény, azt nem is értem).

Neked volt egy elképzelésed arról, mi lesz, ha a tesódéknak gyermeke születik. Meg nekik is volt egy elképzelésük, és mivel a kicsi az ő gyerekük, az ő elképzelésük valósul meg. Ennyi.

Mindent elmondtak előttem. Egyet tennék hozzá:

Ha egy nő szül egy gyereket, MINDIG a saját családtagjait fogja előtérbe helyezni, hiszen őket születésétől fogva ismeri, a férje családtagjai szinte idegenek számára. Főleg a gyermekágyas időszak rendkívül kiszolgáltatott és intim, ott is inkább a saját anyját látja szívesen az ember lánya, nem az anyóst.

Képzeld csak a helyébe magad: szültél, a saját testvéredet, vagy a férjed ritkán látott testvérét választod keresztanyának?

Sajnos az apukák családja háttérbe szorul.

Igazuk van.

Régen mindig hangoztattam nekik, hogy mennyire vágyok erre a szerepre, hogy ha egyszer lesz gyerekük, engem kérjenek fel, dehát úgy látszik ennyit ért - mondjuk azt, aki ilyen módon erőltetné a dolgot, eszem ágában nem lenne felkérni.

És nem az "apa családja szrt sem ér"-ről van szó, hanem arról, hogy a bátyád ismer téged. Ő tudja, milyen sértődős és rosszindulatú vagy (ahogy a másik csajról is nyilatkozol, tök lenézed).

Ilyen embert nem szívesen engednék a gyerekem közelébe, bocs. Ha a húgom, ha az anyám.

emellett én pedagógia szakon vagyok az egyetemen, ő pedig egy sima recepciós - na, látszik, hogy érzelmi intelligenciát nem adnak az egyetemen :D, nev.anyám is folyton felvág vele, ilyen nagyzolósan, jaj, ő pedagógus - aztán egy sértődős, passzív-agresszív hüpi.

Remélem, nem akarsz emberekkel foglalkozni, ha ennyire lesajnálod a másikat - mellesleg kit érdekel a pedagógia. Az büfészak a BME-hez vagy SOTE-ÁOK-hoz képest ;) - na, te pontosan ilyen vagy.