Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

23:11 valamit félreérthettél, a válaszolók többségének nem az olyanokkal van baja mint te, hanem akik pl olyanokat engednek meg maguknak mint amit az előtted szóló írt.

Neked Magyarországon is szívesen átadnák a helyet.

23:11

Én személy szerint pont erre a stílusra gondolok. Ez az én vagyok az isten, add át a helyed stílus.

Előzőnek:

"Majd akkor térjünk vissza a fáradtságra,ha ezt is átéltétek.terhességem végéig utaztam buszon,soha,egyetlen egyszer nem adták át a helyet.Én persze nem kértem.Szerencsére tudtam állni,pedig nagyon fájt a lábam,mert be voltam vizesedve,és a vérnyomásom is magas volt,de oda se neki,állnom kellett,mert egy tizen-huszon éves elfáradt a tanulásban."

Ezt írod. Most nem értem, te dicsekszel azzal, hogy egyszer sem kérted, hogy adják át a helyet? Ne haragudj, de nem értem, ha egyszer nem érezted jól magad, miért nem kértél meg valakit? Mint már említettem egyszer, ha valaki kedvesen, kulturáltan kér meg, hogy adjam át az ülőhelyet (amit kérés nélkül is át szoktam, csak tegyük fel, kivételesen mondjuk nem veszem észre), akkor szó nélkül átadom, sőt még szégyenkezem is, hogy nem vettem észre.

Úgy látom, vannak azok a kismamák, akik azt hiszik, hogy nekik minden automatikusan jár, meg olyanok is vannak, akik látványosan sajnáltatják magukat. Ezt most nem rád mondom, mert nem ismerlek, nem ismerem a szitut, de vannak ilyen emberek is, igen.

Az Isten arra teremtette a szájat, hogy beszéljünk vele. Akkor miért nem élnek vele egyesek?? Soha nem értettem.

utolsónak.bocs,de nem fogok egy tetves ülőhelyért könyörögni olyan embereknek,akik lesütik a szemüket,ahogy felszáll egy terhes nő.ahogy felléptem a buszra,láttam,hogy mindenki elfordítja a fejét,lesüti a szemét.na hát az ilyenektől nem fogok kérni semmit.én nem gondolnám,hogy nekem automatikusan jár az ülőhely,de én is annyit fizetek a buszjegyért mint más,így nekem is jogom van leülni nem?és bocs,de nem sajnáltattam magam.bírtam állni,bár nem volt könnyű.

és még egy példát leírok.Pl bemegyek télen egy boltba eszkimónak beöltöztetett gyerekkel.nem sokat tudok csinálni,lehúzom a cipzárt az overallon,és a gyerek fő a saját levében.nyilván csinálok nagybevásárlást gyerekkel,pár dolgot veszek.ilyenkor pl jól esne,ha a sorban előre engednének,hogy ne fázzon meg agyerek,ha aztán leizzadva kimegyünk.soha nem engedtek még előre.persze nem is kértem,nem vagyok az az elvakult anyuka fajta,aki azt hiszi,hogy amiért anya,mindenben elsőbbség illeti.Csak az emberek az ilyenekbe bele sem gondolnak,mert mindenki csak magával van elfoglalva.úgyhogy lehet,sok anyuka ezért rohan egy üzletben és tapos le mindenkit,hogy ne fázzon meg agyerek,ha kimennek.ezért mondtam,hogy utólag kell okosnak lenni,amikor az emberek már átélték ezeket

"és bocs,de nem sajnáltattam magam.bírtam állni,bár nem volt könnyű."

Oké, én elhiszem, de én nem is állítottam azt, hogy sajnáltattad magad. Ezt direkt kihangsúlyoztam az előbb. Azért is váltottam át általános alanyra, nehogy magadra vedd. Ennyi.

Az meg a te döntésed, hogy kérsz-e ülőhelyet (nem könyörgést mondtam), én a helyedben biztos odamentem volna és kedvesen megkértem volna valakit, ha annyira rosszul vagyok, de nem vagyunk egyformák. Részemről a téma lezárva.

A válaszokat olvasva kezdem szégyellni magam, hogy van egy gyerekem és pocakos is vagyok.

Sajnos nincs autónk, így szerencsére sokat nem, de van amikor igénybe kell vennem a tömegközlekedést. Soha nem vártam el senkitől, hogy átadja a helyét vagy később segítsen a babakocsival, mégis nagyon jól esett, amikor megtörtént.

Ami érdekes, hogy buszon szinte kivétel nélkül idősek vagy cigányok álltak fel, hogy üljek le. A babakocsival pedig minden esetben fiatalok, középiskolások, max egyetemisták segítettek.

Boltban egyszer sem kértem, eszembe sem jutott, hogy nekem elsőbbségem lenne a pénztárnál mert gyerekkel vagyok.

Ha valakivel leállok beszélgetni, még ha tök egyedül is vagyok, akkor is félre állok.

Lehet, hogy én vagyok a fura? Nem tudom.

Azok, akik szerint a hisztis gyerek az anya hibája, és milyen már, hogy ilyen impulzusnak teszi ki szegény többi embert, hát szívem szerint bemosnék.

Annak idején én is furcsálltam a boltban üvöltő gyereket, mondta, mondtam, hogy az enyém biztosan nem lesz ilyen. Aztán az ég megáldott egy hihetetlen akarattal bíró kisfiúval, és rá kellett döbbennem, hogy elég gyakran vért kell izzadnom az igazamért. A fiam soha egyetlen alakalommal nem kapta meg azt, amiért hisztizett, mégis, a mai napig bepróbálkozik. (3éves) Bár nem a boltban, ő az utcán adja elő magát. Most ilyenkor mit lehet tenni? Vagy kínos vigyorral megpróbálni hatni a gyerekre észérvekkel, amit az enyém spec nagy ívben letojja, vagy? Üssem meg, vagy mi az elvárásotok?

Kívánom minden ilyen embernek, hogy tapasztalja meg azt, amit én, aztán lehet fröcskölődni.

Életemben egyszer veszekedtem idegennel a gyerek miatt. Az én gyerekem miatt.

Itthon voltam vele kettesben, nem is olyan régen történt, amikor kopognak. Ajtónyitás, egy fazon állt ott, rögtön nekem esett, hogy nem lehet tőlünk megmaradni, mert a gyerek úgy topog. Egy pillanatra döbbenten álltam, azt sem tudtam ki ez az ember, persze leesett, nyilván az alattunk lakó, akit a bő két év alatt, amióta itt lakunk, egyetlen egyszer sem láttam. Kérdeztem, hogy mit mit vár tőlem, három éves a gyerek, naná, hogy rohangászik, nem fog egész nap a seggén ülni. Mire ő, hogy de, ezt meg lehet tanítani a gyereknek, hogy ne rohangáljon. Odahívtam a fiam, elé toltam, mondtam a fazonnak, hogy tessék, viheti, meglehet tanítani őt lebegni. Erre már csak a pofákat vágta. Zárásként megkérdeztem tőle, hogy a két év alatt miért csak most tűnik fel, hogy a gyereknek van lába? Erre elment.

Persze a csávónak nincs gyereke, ha lenne, nem beszélne ekkora baromságokat.

Én is laktam kisgyerekes család alatt, soha nem jutott eszembe, hogy beszóljak nekik, de lehet, hogy tényleg csak én vagyok a fura. Nem tudom.