Szerelmesek vagytok a feleségetekbe?

3. Hallottál már róla, hogy az emberek nem egyformák? Aki más véleményen van, mint te, az még nem hülyébb nálad.

Szóval gratulálhatsz magadnak, hogy még nem jutottál el erre a szintre, hogy ezt felismerd.

Ja, és a szövegértelmezési képességedet is fejleszthetnéd.

21:18

Mint írtam, az ÉN értékítéletem szerint. Én nő vagyok, de sose mennék hozzá olyanhoz, akibe soha nem is voltam szerelmes. Voltam évekig együtt ilyen férfival, maga volt az agyhalál. De ha ez korrekt, minden tiszteletem, csak engem ne próbáljon meggyőzni a működőképességéről, mert én meglátásom szerint ez akkor is elcseszett, abnormális dolog. Nem vagyunk egyformák. Még jó, hogy nem a középkorban élünk, ahol kizárólag racionális szempontok szerepeltek a házasodásban... Igazából csak szánni tudom az olyan embereket, akik nem tapasztalták meg, milyen azzal együtt lenni, akit nem csak "szeretek" hanem annál sokkal de sokkal többet jelent. Mert más olyannal együtt lenni még sok év múlva is, akibe valaha szerelmes voltam meg megint más, amikor eleve nem éreztem iránta szerelmet. Az ilyen "házasságok" valamiféle gazdasági, gyerekcsinálási vagy valamiféle érzelmű űr betöltésének okán köttetnek.

"a szerelem múlandó"

Érdekes, hogy ezt én nem így tapasztaltam. De biztos bennem van a hiba.

A sültkrumpli pedig egy remek példa. Gyengébbek kedvéért arra céloztam, hogy másképp szeretsz szerelemmel, barátsággal, másképp szereted a gyereked, meg másképp szereted a sört. Legalábbis jó esetben. Rosszabb esetben ezek keverednek, de azt orvosok szokták kezelni.

Azt kéne megértened, hogy itt senki nem arról beszél, hogy a legnagyobb lángolás közepén kell házasodni, mert abból ritkán sül ki jó, ez tény, de a vita tárgyát nem is ez képezi.

Azt írtam már többször is, hogy teljesen más olyannal összekötni az életed, akivel úgy indult a kapcsolatod, hogy szerelmes voltál mint olyannal, akivel iránt pusztán szimpátia-szeretetet érzel és jó alapanyagnak tekinted a közös utódok felneveléséhez. Első esetben sokkal mélyebb, intimebb lesz még akár 10-20 év múlva is a kapcsolat. A kezdeti időszak pedig vissza-vissza fog térni, főleg ha tesz is érte az ember. A másik esetben meg mi van? Már a kezdetektől fogva úgy élnek mint az összeszokott, ló nincs jó a szamár is alapú kapcsolatokban. Sokkal előbb beáll a fásultság. És miből lehet érzelmileg meríteni? Semmiből, mert nincsenek igazán szép emlékek a kapcsolat elejéről. Nem tudsz arra visszaemlékezni, mennyire izgatottan készülődtél a randira, nem jut eszedbe, milyen volt, amikor csak feküdtetek órákon át és már attól a mennyben éreztétek magatokat, ha csak egymás arcába nézhettetek. Erre mondtam az előbb, hogy ez egy igazából egy szánnivaló dolog. De még egyszer hangsúlyozom: én nem akarok senkit meggyőzni. Aki plusz érzelmi töltet nélkül akar házasodni, azt olyannal kell tenni, akivel ebben a kardinális kérdésben megegyezik az értékrendjük és fordítva.

"ha elvettem vonla a legnagyobb szerelmeimet, vagy megöltük volna egymást"

Nos, amiről ez esetben te beszélsz az máris nem szerelem, hanem hatalmi harc. Ha szerelmes vagy nem harcolsz és nem szenvedsz és nem akarjátok megölni egymást. A szerelemnek ehhez semmi köze.