A szüleim kényszerítenek a nyaralásra, hogy tudnám meggyőzni őket, hogy itthon maradhassak?
Olaszországba mennénk, és annak ellenére, hogy mondtam a szüleimnek, hogy nem szeretnék menni olyan messzire nyaralni, mégis befizették nekem is, annak ellenére, hogy már hónapokkal a foglalás lerendezése előtt mondtam nekik, hogy nem akarok nyaralni menni olyan messzire. Hogyan tudnám meggyőzni őket, hogy hagyjanak engem itthon? Már mondtam nekik hogy szívesen kifizetem nekik, csak hadd maradhassak itthon, de valamiért nem hajlandó egyikük sem hallgatni rám, pedig már 22 vagyok és már igazán tudom hogy mit szeretnék és mit nem. Lehet hogy most úgy hangzok mint egy elkényeztetett kis vakarcs, de én igazán nem szeretnék olyan sokat utazni, főleg mert nem bírom túl jól a hosszú utakat autóval, sőt már-már félek tőle.
Apukám nagyon makacs, nem képes engedni abból amit ő szeretne, szóval nem is hallgat meg, csak rögtön elkezd bűntudatot kelteni bennem azzal, hogy állandóan megfenyeget azzal, hogy ha nem fejezem be annak hajtogatását, hogy nem szeretnék menni, akkor ő idegösszeomlást kap meg ilyesmi. Arról nem is beszélve, hogy 4-5 egzotikus állatom is van, és hát nem a legmegbízhatóbb ember vigyázna rájuk, ugyanis a szüleim úgy gondolják, hogy az ilyen állatok pótolhatók, és ha bajuk is lenne, majd vesznek másikat. Volt már hasonló eset amikor nyaraltunk, ugyanis a vigyázó akit béreltünk nem viselte gondjukat az állataimnak és ők teljesen leépültek a pár nap alatt amíg mi nyaralni voltunk.
Még egyszer megkérdezem, hogyan tudnám a tudtukra adni, hogy én nem szeretnék nyaralni?
válasza: válasza:Van párom, de nem értem hogy mi köze van az egészhez, a szüleim általában kedvesek, megértőek, de ritkán engednek ilyesfajta döntéseket meghozni, a keresztszülői felkérést sem utasíthattam vissza a nővéremtől, mert anyám elkezdett üvöltözni és a felsőmet, ami rajtam volt, eltépte (ekkor azt hiszem 19 éves voltam)
Arról meg nem is lehet szó hogy elmenjek itthonról, mert mint mondtam, hónapokig nem szólna hozzám, vagy esetleg megtalálna, majd emberek szeme láttára vonszolna el a kocsihoz miközben üvöltözik mint egy őrült, rosszabb esetben pedig kárt tenne valamelyik állatomban (nem vall rá, de ha nagyon mérges akkor gondolkodás nélkül cselekedik)
Igen, tudom, a sarkamra kellene állnom, de anyám nagyon jó erőben van, mert főként fizikai munkát végez, így azt nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy leülök és nem mozdulok, mert megfogna a karomnál és erőteljesen húzna az autóig. Mint mondtam, nagyon stresszes mostanában, így annál mérgesebb is lenne, ha ellenállnék
válasza:
válasza: válasza:Anyád egy brutális őrült? Ha valaki a saját lányát megtépi, az az. Ha közveszélyes, ki kell rá hívni as mentőt, és bevitetni a zárt osztályra.
El kell menni dolgozni, és bérelni egy szobát. A címedet nem megadva.
válasza:Ez azért elég extrém helyzet, nem szimpla ,,állj a sarkadra, oszt' kész". Az nagyon nem normális, ha valakivel így bánik az anyja, és nem olyan egyszerű kezelni, mint azt itt egyes válaszolók tudni vélik.
Nekem érzelmileg zsaroló anyám van, és csak azóta tudom valamennyire kivonni magam a hatása alól, amióta elköltöztem otthonról. Sajnos a te esetedben az egzotikus állatok valószínűleg kizárják a kolit, de lehet, hogy tényleg egy szoba bérlése lenne a jó megoldás. Persze elköltözni otthonról hatalmas lépés, de szurkolok neked! :)
válasza: válasza: válasza:"...Arról meg nem is lehet szó hogy elmenjek itthonról, mert mint mondtam, hónapokig nem szólna hozzám, vagy esetleg megtalálna, majd emberek szeme láttára vonszolna el a kocsihoz miközben üvöltözik mint egy őrült, rosszabb esetben pedig kárt tenne valamelyik állatomban (nem vall rá, de ha nagyon mérges akkor gondolkodás nélkül cselekedik)"
Ha te 22 évesen nem birod elviselni, hogy hónapokig nem szól hozzád az anyád, akkor itt nagyon nagy baj van. Veled.
Az emberek szeme láttára való vonszolás és ruhatépkedés pedig már büntetőkategória, és lehet, hogy anyád órült, de megint csak veled van a baj, hogy nem csinálsz semmit.
Az, hogy ne találjon meg, az nagyon könnyen megoldható, valamint lehet tenni feljelentést is, agressziv/garázdaság/stb cimen.
Az, hogy 22 évesen te attól félsz, hogy anyád nem fog hozzád szólni hónapokig, már ne is haragudj, de nevetséges. Én kb 8 éve nem szólok anyámhoz.
Kezdem erősen kétségbevonni, hogy neked barátod van, akinek a létezését anyád elfogadja, és hogy igaz történeted.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!