Mi az élet értelme?

Az életigenlően pozitív világnézetet hiányolta itt nálam egy-két jegyzetelő (noha nem így fogalmazták meg, de amit fogalmaztak, az erre utalt). Hmmm…, nos, van itt két — saját — aforizmám:

● A sikeres élet olyan, mint az 5-találatos a lottón — csak nagyon keveseknek adatik meg. De ő közülük is csak nagyon kevesen érdemlik azt meg…

● Aki következetesen a sínek között baktat a Budapest-Bécs vasútvonalon, és van annyira bátor-botor, hogy életigenlően pozitív világnézettel a lelkében, üdvözült mosollyal az arcán: hiszi, hogy nem fog jönni a vonat, az hülye!...

Tovább menve. Hogy mégis FELNYISSAM kissé azon jegyzetelők szemét, akik — kimondva-kimondatlanul — eleddig egyfajta defetizmust véltek felfedezni a kérdés-felvetésemben, valamint a szándékomat is félreismerték (vagy legalább is nem igazán igyekeztek azt megérteni), következzenek egymásba kapcsolódó Alapeszméim, avagy Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor (Baksai-Róka Béla) saját „kiörlésű”, válogatott alap-aforizmái (csak, hogy bosszantsam a 26-ost is…):

● Csak a pénz hatalmasai hiszik, hogy a pénz mindenhatóvá tette őket,

a Mindenség jogara azonban nem került a pénz egyetlen hatalmasához sem! — …ám…

● A pénz hatalmát csak saját fegyverével győzheted le! — …viszont…

● Száz ellenség is csak annyi, mint a semmi, ha van barátod — csak egy is —, de színigaz, ám egyetlen, „jó” ellenséged is okozhatja veszted, ha száz barátod is mind, mind csak gaz! — ...ehhez fűzve, különösen ügyelj arra...

● Ha asszonyokkal élet-hosszig barátian értesz szép szót, oly’ könnyen érsz el jóból s szépből szinte mindent, mint sasmadár a fennen magas szikla-platót. Ha azonban dúlsz-fúlsz, perelsz, ellenséggé teszed őket, készülj bajra, legrosszabbra — elveszhet óh, akár minden —, s halálodig szidhatod majd az összes élő s halott nőket!... — …mindemellett ne feledd el azt se, sohse…

● Ma több vagy, mint tegnap, és holnap több leszel mint ma. S ha ebben már nem hiszel — nincs miért tovább élned! — …mert…

● Ha nincsenek igényeid, egy napon majd arra ébredsz, hogy az egész életed — minden, amit addig felépítettél — beleveszett az igénytelenségbe! — …hiszen…

● Emberként létezni alapvetően annyi, mint: átgondoltan mérlegelni (néha elvéteni), igényesen választani (néha tévedni), és szabadon cselekedni (néha hibázni…), aztán ismét mérlegelni, választani, és cselekedni, aztán ismét, és ismét, és ismét... — Ennyi. — …de tudnod kell…

● Az a legszabadabb ember, aki képes függetleníteni magát a körülményektől, legyenek azok bármilyenek is. — …de hát…

● A szabadság nem más, mint a gondolat tetté kovácsolásának esélye. Minden egyes ember csak oly’ mértékig szabad tehát, amilyen mértékig személyes adottságai és képességei — lehetőségei, erényei és hibái, valamint ezek révén „felépülő” társadalmi korlátai — teret engednek neki elgondolásait megvalósítani. — …és aztán…

● Ha olyannyira „elvarázsolt” gondolataid vannak, hogy már a saját anyád sem hisz abban, hogy képes leszel valaha is megvalósítani azokat, akkor három eset lehetséges:

a.) totális idióta vagy;

b.) olyan zsenit kell tisztelni benned, amilyet már évszázadok óta nem látott a világ;

c.) esetleg anyád (is) hülye... — …ám…

● Ha már te sem hiszel az álmaidban, nem érdemled meg, hogy megvalósuljanak! — …de mindig számolj azért azzal…

● Ha alkotsz valamit, és egy idő után úgy érzed, az már szinte tökéletes, hát csak gondold végig még egyszer, és hamarosan rá fogsz jönni: tévedtél!... — …viszont jó tudni…

● Ha valami annyira mesterkélt, hogy szinte már természetes, akkor tökéletes! — …ámde…

● A tökéletesség a csőd maga!... — …ezért aztán…

● A dicsérettől hányingerem van, ha pedig szidnak, kivágom az ólajtót!... — …viszont…

● Bármi történjék is az életben, csak jókedv, tiszta szív, és jó modor — ez a legfontosabb. — …de…

● Ha már nem tudod megváltoztatni a világot, hát gyűjts magad köré társakat, jelöljetek ki utakat, és fedezzetek fel más világokat!... — …ám sohse feledd…

● A világvége akkor fog elkövetkezni, amikor már bárki közülünk istent (vagy orvos-doktort) játszhat…

Kezdik már végre érteni az eddigi értetlenkedők, hogy korántsem vagyok cél nélküli defetista! „Mindössze” szkeptikusan optimista — tehát realista vagyok. Ha tehát nem látnám, mily’ rettentő mód’ vészes sebességgel is rohan a világ több, reálisan megtörténhető katasztrófa felé, — mely katasztrófák némelyike akár az egész emberiséget is képes lehet elsodorni —, szóval, ha csak hurrá-optimista mód’ mosolyognék bele a világba, akkor szellemi fogyatékos volnék!

Ugyanakkor azt is tisztán látom, hogy NINCS VALÓDI MENEKVÉS (noha éppen egyfajta menekvést szándékozom felvázolni készülő könyvemben), mert A MINDENSÉG „ALAPTERMÉSZETE” AZ ÉRTELMETLEN ÉS CÉL NÉLKÜLI LÉTEZÉS, MAJD A TÖKÉLETES MEGSEMMISÜLÉS! És mindez ismét, és ismét, és ismét — örök időktől fogva, végtelen időkön át! És az Univerzum a létezése során ügyet sem vet ránk! És mi Föld-lakók a saját értelmetlen és cél nélküli létezése áldozatai leszünk egykor (meglehet, rövidesen…)! De ELVISELHETŐVÉ KELL TENNI a tudatot önmagunk és mások számára, hogy ez mindörökre így van! ERRŐL SZÓL A KÉRDÉSEM!

És most egy kis politika — csak úgy „zárójelesen”:

Ahogyan én a jelenlegi magyarországi életlehetőséget — az „átlagpolgárok” életkilátásait — látom, számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy ebben a (már nem is 10 milliós…) kis országban, lassan 5 millió ember válik előbb-utóbb feleslegessé, éspedig: a nagyjából 2 millió nyugdíjas, valamint a csaknem 3 millió munkanélküli! Aztán itt van a cigány-„kérdés”... Meglátásom szerint, alig 20 éven belül POLGÁRHÁBORÚ LESZ az országban! A lélektani határ az lesz, amikor ama kisebbség lakosság-arányos lélekszáma nagyjából eléri a 40%-ot; attól a pillanattól kezdődően ugyanis NAPI SZINTEN LESZNEK az utcai atrocitások!

Maestro 32-es (előbb 15-ös)!

Ahhoz képest, hogy nem igen követed az eseményeket (nem igen olvasod el az összes jegyzetet), EGÉSZEN "TÖKÖSEN" SIKERÜLT MEGKÖZELÍTENED A LÉNYEGET!...

Mit jelent ez? Azt jelenti fiatal barátom, hogy VALÓDI INTELLEKTUS VAGY! (Kéretik semmi módon nem félreérteni, senki által - még te általad se!)

De ha "csak" pusztán arról van szó, hogy nem egykönyvű ember vagy (tehát nem vagy kulturálatlan és műveletlen), hanem széles érdeklődésű és olvasott vagy, akkor sincs baj...

Köhög a bolha!...

Egyébként sztem: neked meg egy IGAZÁN HASZNOS KÖNYVET kellene már végre elolvasnod, nem csak a "War of Game" felhasználói kötetét kellene silabizálnod...

Mondjuk, kezdhetnéd mindjárt: Marquez "Száz év magány" című kötetével. Aztán folytathatnád Marcuse "Az egydimenziós ember" című társadalom-filozófiai tanulmányával.

Hidd el, egyik sem fog fájni! (Esetleg a fejed fog kissé belesajdulni a hirtelen jött, töméntelen sok, új ismeretbe - emberről és társadalomról...)

Nagyjából úgy 2 éve, "betábláztam" én magamnak már az általad ajánlott könyvet, vagyis a szerzőjét és a címét egy hangfájlba rögzítettem a diktafonomon, tehát azok közé került, amelyeket el akarok még olvasni!...

De azért kösz, az ajánlást!