Hogy érzed magad nőként, ha egy számodra vonzó férfi undorodva néz rád?

Csak a kérdésre válaszolva, nem a kifejtett szituációra reagálva: szarul.

Nem azért, mert biztos voltam benne, hogy bejövök neki (is meg a többi férfinek is), és meglepődtem, hogy nem. Sosem volt ekkora arcom... Hanem amiatt, hogy már megint így jártam: aki nekem tetszik, annak én nem. Mindig ez van. És nem, sosem top pasikat nézegetek, a legutóbbi maholnap 45 éves, alacsony, vékony, inkább furcsa arcú, mint jóképű, szóval nagyon nem egy minden nő álma típus, de nekem tetszik.

Bárkire furán néznék, ha undorodva nézne rám csak azért, mert ránéztem, azt hinném, valami mentálisan sérült.

A nők meg nem szoktak rendszeresen undorodva nézni vissza férfiakra, csak ha úgy nézed, mint akinek mindjárt kiugrik a szemgolyója a helyéről, mert ez gáz. Ha esetleg valaha csúnyán is néztem valakire, nem szoktam direkt, de lehet volt ilyen, az valószínűleg azért volt, mert bal lábbal keltem eleve és épp minden zavart. Egyéb esetben ha valaki csak rámpillant, de nekem nem jön be, semmilyen arcot nem vágok, maximum igyekszem kerülni onnantól a tekintetét, hogy ne képzeljen semmit a dologba.

Szerintem az sokkal nárcisztikusabb, hogy te azt képzeled, hogy direkt téged néznek az emberek az utcán, járműveken, csak hogy kifejezhessék az undorukat, elárulom, az égvilágon senki nem foglalkozik senkivel kint, menet közben, senki le se szarja, hogy te is ott vagy, mindenki a saját dolgaival van elfoglalva, azon gondolkodik, eléri-e a csatlakozást, mi legyen az ebéd, jöhetne már a fizu, írnom kell a Katinak, hogy hánykor talizzunk, de egy fsz volt tegnap a főnök, remélem ma jobb napja lesz, jaj elfelejtettem reggel megetetni a macskát, de jó ez a zene, fú mindjárt ZH, stb stb stb.

Akinek esetleg annyira üres az élete meg a feje is, hogy ráér azzal szórakozni, hogy random emberekre vágjon undorodó arcot, azzal nem tudom, mit foglalkozol, de ez biztos, hogy nem mindennapos eset.